21 iratból ductust csak 8 tartalmaz, 2 esetben a kérdőpontok (de eo utrum?) felelnek
 meg a hatarleirasnak, 11 esetben pedig a hatarjeleket a vallomastevék a tanúvallo¬
 masokban (fassiones testis) soroljak fel.
 
2. A kérdépontok iratrész (deutrum vagy de eo utrum?) a hivatalos szemelyek
 által megszerkesztett, határismeretre, puszta helyére stb. vonatkozó kérdéseket
 tartalmazza, amelyeket a tanúknak tettek fel.
 
3. A tanúvallomások (fassiones festis) a tanúknak esküvel hitelesített visszaem¬
 lékezéseit tartalmazzák.
 
 
A határ a perbe idézett tanúk , közös tudásanyaga" volt, amelyet olykor — mint már
 említettük — külön ductusba rendeztek. Amennyiben a hatärleiräs a vallomäsokban
 fordul elő, a tanúk általában árnyalatnyi eltérésekkel mutatják be a határt, amelyek
 érzékelhetően nem is az ő szavaikat tükrözik, hanem a közösen bejárt és az írnok
 által rögzített, egyfajta tömörített ismereteket. A tanúk visszaemlékezései azonban
 többnyire egyediek és eltértek egymástól, mivel másként és más időben ismerték
 meg a határt. Forráskritikai szempontból megjegyzendő, hogy a tanúk ellenszolgál¬
 tatásért (pénz) cserében vállalták a tanúskodást, ezért nem kizárt, hogy valamelyik
 fél irányában elfogultak lehettek. Persze feltehetően nem ez volt a jellemző, hiszen
 a tanúk esküt tettek tanúságuk igaz voltára a hiteles személyek előtt. Az esetleges
 hamisságoknak a környezettörténeti rekonstrukció szempontjából egyébként sem
 lenne nagy jelentősége, mivel a szemle (ocu/ata) során, a szolgabíró és esküdtek
 jelenlétében megvizsgált határpontok bizonyosan valósak voltak. A régmúltra vo¬
 natkozó emlékek között pedig ha voltak is hamis, vagy elferdített tények azoknak
 a maguk korában hihetőnek vagyis valósághűnek kellett lenniük.
 
A bemutatott iratrészek közül a legfontosabb a határleírás és a vallomás.
 A ductus elsősorban a táj szerkezetét ismerteti meg, fajokat, felszínformákat, a táj
 sajátosságait. A vallomásokban jóval kevesebb információt találunk a növényzetre
 vonatkozóan. Ellenben a tájon végzett tevékenységekről, gazdálkodásról és a
 mindennapi eseményekről nagyon értékes adatokat olvashatunk, illetőleg ez adja
 a perek történeti kitekintését is, hiszen a tanúságtevők többnyire a múltbéli tájat
 (20, 30, 40 évvel ezelőtti) idézték fel és szembesítették a jelennel. Természetesen
 a határperek nem tükrözhetik az egész tájra jellemző tájhasználati sajátosságokat,
 különösen hiányoznak az egykori falvak belterületére és azok környezetére vonat¬
 kozó ismeretek. Az , eredendő hiányosságokat" a mintaterület megválasztásakor
 igyekeztem kompenzálni. Arra törekedtem, hogy a vizsgált határ minél hosszabb
 legyen, eltérő tulajdonságú földrészleteket tárjon fel, és elpusztult települések teljes
 határát is körbekerítse. A nyomvonal kiválasztását más perek feldolgozása során és
 a terepbejárásaim alkalmával szerzett empirikus ismeretek is irányították.