Oldal 15 [15]
14 K. NÉMETH ANDRÁS — MÁTÉ GÁBOR
ságnak" nevezett. Mindketten otthonosan mozgunk a tájon, a szülőföldünket
kutatjuk, ami érzelmi és értelmi otthonosságot is jelent. Ennek köszönhető, hogy
vizsgálatainkban nagy hangsúlyt kaptak a helyekhez kötődő megfigyelések és a
helytörténeti források, így a dűlőnevek, a földfelszín formakincse, adattárakban
őrzött kéziratok, helytörténeti kiadványok, és az élő emlékezet. Természetesen
egyéb, bevett szaktudományi forrásokat is felhasználtunk, de úgy véljük, hogy az
említett forráscsoport munkánkban , felülreprezentált" a szaklapokban, tudományos
kiadványokban megjelenő tájtörténeti írások forrásbázisához képest.
Több mint egy évtizede végzünk közös terepbejárásokat. Kezdetben K. Né¬
meth András monografikus munkájához igazodva a középkori Tolna megye
elpusztult templomainak lokalizálása volt az elsődleges cél, ám hamar kiderült,
hogy érdeklődésünk közös metszete a 16—I8. század is. Sajátos módon ez egy
olyan időkeret, amely a régészet és a néprajztudomány számára is határkorszaknak
számít, de egyúttal a társadalmi, gazdasági és települési rendszer megváltozása
is jellemző rá, vagyis sem a 18. század, sem a 16. század forrásaiból nem érthető
meg teljeskörűen. A közös munkát egyre bővülő közös ismeretek jellemezték.
Hol a középkori régészeti analógiák, hol a 18-20. szäzadi paraszti hatärhasznälat
nyújtott fogódzót a jelenségek értelmezésekor. Ennek mentén megfigyeléseink
idővel egyre több tájelemre terjedtek ki, utak, szántóföldek, határhalmok, malom¬
helyek, kálváriák, újkori elpusztult, vagy pusztulóban lévő épületek világították
meg a továbbélés és az újrakezdés jellemzőit. Ierepbejárásainkat többnyire egy¬
egy tanulmány megírásához folytattuk le, de akadt köztük kirándulás jellegű is,
amelynek konkrét tudományos cél nélkül vágtunk neki, remélve azonban, hogy
újabb összefüggéseket olvashatunk majd ki a tájból. Mindketten elsősorban a
tárgyak, a kézzel fogható bizonyítékok, a morfológia hívei vagyunk, az ,olvas¬
ható táj" modelljében gondolkodva jártunk-keltünk. A fentiek tükrében tehát
elmondható, hogy a kötet inkább közös alkotás, mint önálló szellemi termékek
tárháza. Szinte nincs olyan, a kötetben előforduló kérdéskör, amelyről ne lennének
közös terepi tapasztalataink. Ezért bár a tanulmányok szerzőségét a címben és
a tartalomjegyzékben is feltüntettük, a lábjegyzetelést egységesítettük, a bib¬
liográfiát pedig összevontuk. A kötetbe rendezett nyolc tanulmány mindegyike
az elmúlt évtizedben született, és közülük hat különböző folyóiratokban, illetve
konferencia-kötetekben jelent meg. Egy írás eddig csak angolul volt hozzáférhető.
A két, nyomtatásban eddig nem olvasható tanulmány a 2017-ben az MIA Hu¬
män Tudomänyok Házában rendezett, Történeti táj — tájrégészet: Eredmények és
perspektívák a magyarországi tájrégészeti kutatásban című konferencián elhangzott
előadások szerkesztett változata. A nyolc tanulmányból kettőt közösen írtunk, a
maradékon fele-fele arányban osztozunk.