Oldal 15 [15]
OCR
14 K. NÉMETH ANDRÁS — MÁTÉ GÁBOR ságnak" nevezett. Mindketten otthonosan mozgunk a tájon, a szülőföldünket kutatjuk, ami érzelmi és értelmi otthonosságot is jelent. Ennek köszönhető, hogy vizsgálatainkban nagy hangsúlyt kaptak a helyekhez kötődő megfigyelések és a helytörténeti források, így a dűlőnevek, a földfelszín formakincse, adattárakban őrzött kéziratok, helytörténeti kiadványok, és az élő emlékezet. Természetesen egyéb, bevett szaktudományi forrásokat is felhasználtunk, de úgy véljük, hogy az említett forráscsoport munkánkban , felülreprezentált" a szaklapokban, tudományos kiadványokban megjelenő tájtörténeti írások forrásbázisához képest. Több mint egy évtizede végzünk közös terepbejárásokat. Kezdetben K. Németh András monografikus munkájához igazodva a középkori Tolna megye elpusztult templomainak lokalizálása volt az elsődleges cél, ám hamar kiderült, hogy érdeklődésünk közös metszete a 16—I8. század is. Sajátos módon ez egy olyan időkeret, amely a régészet és a néprajztudomány számára is határkorszaknak számít, de egyúttal a társadalmi, gazdasági és települési rendszer megváltozása is jellemző rá, vagyis sem a 18. század, sem a 16. század forrásaiból nem érthető meg teljeskörűen. A közös munkát egyre bővülő közös ismeretek jellemezték. Hol a középkori régészeti analógiák, hol a 18-20. szäzadi paraszti hatärhasznälat nyújtott fogódzót a jelenségek értelmezésekor. Ennek mentén megfigyeléseink idővel egyre több tájelemre terjedtek ki, utak, szántóföldek, határhalmok, malomhelyek, kálváriák, újkori elpusztult, vagy pusztulóban lévő épületek világították meg a továbbélés és az újrakezdés jellemzőit. Ierepbejárásainkat többnyire egyegy tanulmány megírásához folytattuk le, de akadt köztük kirándulás jellegű is, amelynek konkrét tudományos cél nélkül vágtunk neki, remélve azonban, hogy újabb összefüggéseket olvashatunk majd ki a tájból. Mindketten elsősorban a tárgyak, a kézzel fogható bizonyítékok, a morfológia hívei vagyunk, az ,olvasható táj" modelljében gondolkodva jártunk-keltünk. A fentiek tükrében tehát elmondható, hogy a kötet inkább közös alkotás, mint önálló szellemi termékek tárháza. Szinte nincs olyan, a kötetben előforduló kérdéskör, amelyről ne lennének közös terepi tapasztalataink. Ezért bár a tanulmányok szerzőségét a címben és a tartalomjegyzékben is feltüntettük, a lábjegyzetelést egységesítettük, a bibliográfiát pedig összevontuk. A kötetbe rendezett nyolc tanulmány mindegyike az elmúlt évtizedben született, és közülük hat különböző folyóiratokban, illetve konferencia-kötetekben jelent meg. Egy írás eddig csak angolul volt hozzáférhető. A két, nyomtatásban eddig nem olvasható tanulmány a 2017-ben az MIA Humän Tudomänyok Házában rendezett, Történeti táj — tájrégészet: Eredmények és perspektívák a magyarországi tájrégészeti kutatásban című konferencián elhangzott előadások szerkesztett változata. A nyolc tanulmányból kettőt közösen írtunk, a maradékon fele-fele arányban osztozunk.
