Oldal 10 [10]
ELőszó 9
alapszövegét Tálasi István akadémikus őrizte haláláig.) Bél Mátyás hagyatékának
feltárása mellett kezdeményezés történt a középkori oklevelek néprajzi szempontú
átvizsgálására, módszeres tanulmányozására is. A feltárásra került anyagot Belé¬
nyesy Márta rendezte, dolgozta fel értékes tanulmányaiban, aki a recens kutatásban
is jeles műveket alkotott. Egyetemi hallgatóként a Táj- és Népkutató Intézet, az
Államtudományi Intézet falukutatásaiban lelkesen vett részt Tálasi István és más
idősebb kollégák, intézeti tanárok vezetésével.
A Tálasi István professzor vezetésével felálló Anyagi Kultúra Kutató Munka¬
közösség a recens gyűjtés szervezése mellett a kora újkori és az újkori levéltári
források feltárását rendszeresen és a lehetőségek szerint tervszerűen támogatta.
A gyűjtött anyag az Ethnológiai Archívumba került. Ígéretes publikációk jelentek
meg. Váratlan módon mégis 1957 és 1958 folyamán az akadémiai munkaközösségi
rendszer anyagi támogatását megvonták. A közel évtizednyi idő alatt tervszerűen
folyó kutatási szervezet összeomlott. A kutatásokban korábban rendszeresen részt
vettek egyéni tevékenységében élhettek tovább a korábban megtervezett kutatási
célok. Erre a legszebb példát Takács Lajos monografikus köteteinek sorozata nyújtja.
A jelen kötet reményt kelt, hogy hat évtized után az összehangolt régészeti,
történeti és néprajzi együttműködés ismét kibontakozhat, fontos eredményekhez
vezet, szemléleti, módszertani útmutatásul szolgálhat. A népélet és a hagyomány
tudományos megismerése nem nélkülözheti a diakron vizsgálatokat! A kultúra
minden megnyilvánulása csak az időbeliségben értelmezhető. Lehetséges, hogy egyes
törzsi kultúráknak nem lehetett írásbelisége, múltjuk régészeti eszközökkel mégis
megközelíthető lenne, megközelítendő volna. Az európai etnológia kérdéskörében
pedig megkerülhetetlen a történeti forrásanyag kutatása és a régészeti feltárások
tanúságtétele. Szerzőink a természettudományos tájékozódástól sem megriadva
egymás szakterületében alaposan tájékozódtak, és a levéltári források iránt nyi¬
tottak, a feltáruló adalékokat helyesen, kellően kritikusan mérlegelik. A magyar
néptudomány, a hazai európai etnológia számára jeles művet alkottak. Könyvüket
egyszerre ajánlhatjuk az érintett szaktudományok művelőinek, a kutatásban érintett
táj lakóinak és magyar nyelven olvasó közönségnek! Reméljük, hogy K. Németh
András és Máté Gábor munkássága a jövőben is töretlenül folytatódik, és mind
többen a nyomukba szegődnek!