Oldal 11 [11]
OCR Output

LAszLovszky JOZSEF

ELOSZO

Régészet és néprajz. Két rokon tudomány, de míg az egyik a régmúlt felől közelít
a ma felé, a másik a mából, a recensből visszafelé kutatva vázolja fel az elmúlt
nemzedékek életét, tárgyait, szokásait. Legalábbis így tanultuk valamikor. De a
tudományok közötti határvonalak egyre jobban elmosódnak, és ez egyre inkább
érvényes erre a két tudományterületre is, kiegészülve azzal, hogy mindkét megkö¬
zelítési mód a múltat kutatja, amelyhez természetesen a történeti (írott) források
vizsgálata is hozzá tartozik, amely viszont hagyományosan a történettudomány
kutatási területének számít. Máté Gábor és K. Németh András most viszont egy
olyan kötetet tett le az asztalra, amely teljesen egyedülálló, mind témájában, mind
pedig megközelítési módjában. A néprajzos kutató és a régész-történész szerzőpáros
tudományterületük legjobb hagyományait folytatva készítettek el egy olyan kötetet,
amely a tájtörténet páratlan érdekességű példáit mutatja be egy magyarországi
tájegység kapcsán.

Ez a munka azonban mégsem előzmény nélküli. A magyar néprajztudomány
és a régészet kapcsolódására ugyanis sok példát idézhetnénk. Banner János az Al¬
föld őskori lakóházainak megértéséhez a saját kora népi építészeti emlékeit hívta
segítségül, hiszen a békési tájban még mindennapi használatban látta a hasonló
technikával épített épületeket. Csalog József egyszerre volt az őskor kutatója és egy
a török korban elpusztult falutelepülés feltárója, ezzel szinte kilépve ahagyományos
régészeti kutatások időbeli keretéből. De ugyanezt mondhatjuk el Szabó Kálmán
néprajzos és Papp László régész közös kutatásairól, amelyek az alföldi középkori
települések világába vezette el az olvasókat. És persze nem feledkezhetünk el
László Gyula régészeti néprajz koncepciójáról sem, amellyel a honfoglaló magyar
nép életét világította meg. Iovábbi példaként pedig mindig ott állhat előttünk
a népi kerámiaművesség vagy a népi lakáskultúra kutatása, úgy ahogy azt két
kiemelkedő néprajzkutató, Kresz Mária és K. Csilléry Klára felvázolta, a magyar
régészet kutatói számára is fontos módszertani és történeti kérdéseket felvetve.
És munkásságuk sok esetben méltó követőkre talált, mint például a közelmúltban
olyan fiatalon közülünk eltávozott régész kutató, Lajkó Orsolya személyében.
De ezeket a tudománytörténeti előzményeket mind számbavenni nem ennek