Oldal 9 [9]
8 FILEP ANTAL
levéltárát nagy szorgalommal kutatta, nagyon fontos forrásanyagot tárt fel a 17. és
a 18. századi városról, népéletről. Levéltári kutatásai során készített kijegyzéseinek
különös értéket ad, hogy a forrásai 1944 őszén elpusztultak. Jegyzetei a Néprajzi
Múzeum Ethnológiai Archívumába kerültek. Különlegesen fontosak voltak az
alföldi tanyarendszer kialakulásával kapcsolatos, forráselemzésekre alapozott vizs¬
gálatai. Recens kutatásai is megkerülhetetlenek. A 20. századi magyar tudomány- és
múzeumtörténet egyik sajátos fordulata, hogy a rendkívüli eredményeket elérő ifjú
tudóst mellőzték a Kecskeméti Múzeumban, kiszorult a muzeológus karból.? Csak
az ötvenes évek legvégén térhetett vissza a múzeumi életbe. A Janus Pannonius
Múzeum igazgatójaként baranyai falufeltárásai mellett a mohácsi csatatér régészeti
kutatásának elindítóját tisztelhetjük személyében. 1964-ben történt nyugállományba
vonulása után a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutató Csoportjában
tevékenykedett.
A kötet a tudománytörténetünk egy másik fontos, de sajnálatos módon tor¬
zóban maradt nagy ívű kísérletéhez kapcsolódik. A Néptudományi Intézetben
kikovácsolódott tervek folytatásaként Tálasi István professzor a küszöbön álló
nagy társadalmi és gazdasági átalakulásokkal számolva tervszerű és szervezett
recens gyűjtést, , leletmentést" kezdeményezett. Ám ezzel párhuzamosan a ré¬
gészeti kutatásokra is kitekintve (barátság fűzte a Néptudományi Intézetben volt
kollégájához, Méri Istvánhoz) a történeti források módszeres, néprajzi szempontú
feltárását kezdeményezte az akadémiai munkaközösségi rendszerben. A terve¬
zésnek akkor kedvező feltételeket biztosított az Akadémia Néprajzi Bizottsága.
A munkálatok anyaggyűjtésében lelkesen vettek részt a megszüntetett egyházi
intézmények latinitásban és a történeti kutatásban egyaránt járatos, a néprajzi
kérdésekben tájékozott tanárai. Az elbeszélő források közül elsősorban Bél Mátyás
és munkatársai körének kéziratait gyűjtötték össze, készítették volna elő kritikai
kiadásra. Ebből a gyűjtésből jelent meg 1984-ben Wellmann Imre tanulmányával
a Magyarország népének élete 1730 táján című válogatás Bél Mátyás és munkatársai
népéleti szövegeiből. Wellmann Imre akadémikus (a kézirathagyaték feltárásának
egykori résztvevője) és a Történetírók tára könyvsorozat szerkesztője az állam- és
népismereti kutatást megalapozó nagy tudós születésének három évszázados
fordulóját ezzel a kötettel kívánták emlékezetessé tenni. (A kötet latin nyelvű
sorozata fogadta be a kiadványt, hanem a Bibliotheca Humanitatis Historica művelődéstörténeti
széria segítette a megjelenést.
Papp László rákényszerült, hogy ügyvédként, jogtanácsosként keresse boldogulását. Tiszteletre
méltó módon, ha tehette, folytatta tudományos kutatómunkáját, bekapcsolódott a falukutatás¬
ba. Utóbb az 1945 és 1949 között rövid ideig fennállott ígéretes kutatóhely, a társtudományi
együttműködést megvalósító Néptudományi Intézet tevékenységét is támogatta.