Page 184 [184]
AZ APRO DESCARTES- ES AZ APROLEKOS CARDANO-FEJEZET
csillagok rendeleteivel szemben; így történhetett, hogy noha Szókratészben megvolt
minden érzéki szenvedély, sőt láthatóan, az arcvonásaiban viselte őket, mégis az erény
révén uralta őket.??
Az észre építő etika esélyét a természeti determinációval szemben több művében
is kiemeli — ugyanakkor korlátozza is a lehetőségkörét. Ám Misch felfedez ezen
a ponton valamilyen újdonságot benne, amely tartalmi tekintetben ad magyará¬
zatot Cardano kiemelésére — az önéletírásnak a leírandó élet során végbemenő
folyamatos fejlődésére vonatkozó formális szemponton túl.
Azonban a bennünket a természet és a sors fölé emelő döntő jelentőségű alapelv
Cardano számára nem az ész absztrakt szabályaiban volt föllelhető. Valami új készült
benne, a tudatos életvezetés módszere, melyet a saját énje és a világlény tapasztalati
megismerésére alapozott. Ami ugyanebbem az időben a szenvedélyek megfegyelmezé¬
se terén Loyolánál katolikus formában lépett elő, amit Montaigne inkább epikureista
módon gyakorolt szenvedélyei kezelésében, azt Cardano az individuális életművészet
wr
előítéletmentes filozófiai alapelvévé emeli, amely megfelel a termeszettudomäny möd¬
szeres-technikai szellemének.???
Vagyis gyanítható, hogy 1904-ben Misch Cardanóban felfedezi azt, akit időtlen
ideálként állítana az individuum rejtélyének kutatója elé: nem valami adott föl¬
tárása, hanem önállóan kialakított életvitel a technikai találmányokat módsze¬
res kutatásai révén egyre másra szolgáltató természettudományok szellemében.
Loyola katolicizmusa ebben az összefüggésben az egyáltalában vett vallásosság¬
gal kerül fedésbe, amellyel szemben állhat Montaigne epikureizmusa — a vilagias
33
e
„Auch hier konnte er an die antike Astrologie anknüpfen, die in ihrer letzten Wendung, im
Zeitalter Konstantins, das Problem, das bei jeder Anerkennung eines Naturzusammenhangs
die sittliche Freiheit aufgibt, dahin beantwortet hatte, daß Frömmigkeit und Tugend
Wiederstandsfähigkeit gegenüber den Dekreten der Sterne zugesprochen wurde; so habe
Sokrates alle sinnlichen Leidenschaften gehabt und sichtbar auf den Antlitz getragen, sie jedoch
tugendhalber bemeistert.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, zweite Hälfte,
707. Jellemző Misch akkori eszményeire, hogy ezt az állítást is Burckhardtra, ez alkalommal
a Die Zeit Constantins des Großen (Basel, Schweighauser, 1853) című műre hivatkozva teszi.
„Aber das entscheidende Prinzip der Erhebung über Natur und Schicksal war für Cardano
nicht in der abstrakten Vernunftregel gelegen. Etwas Neues bereitete sich in ihm vor,
eine auf erfahrungsmäßige Erkenntnis des eigenen Ich und des Weltwesens gegründete
Methode bewußter Lebensführung. Was gleiczeitig in Loyolas Disziplinierung der Affekte
in katholischer Form hervortrat, was Montaigne in mehr epikureischer Weise bei der
Behandlung seiner Leidenschaften übte, wird hier zu einem unbefangenen philosophischen
Grundsatz einer individuellen Lebenskunst erhoben, die dem methodisch-technischen Geist
der Naturwissenschaft entspricht.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, zweite
Hälfte, 709.
33:
Ss
* 183 *