A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
hedonizmus megjelenítőjeként — és az életét a tudománynak áldozó, tulajdon¬
képpen aszketikusnak is mondható, világi sztoicizmust megtestesítő eszmény.
Meglehet, hogy ez inkább Misch - az első világháború előtt nem kevesekkel
közös — saját eszménye, semmint Cardanóé volt, aki a maga részéről utolsó élet¬
írását mégiscsak a természettudományos individuum eszményével nem egészen
fedésben lévő vallomással zárja a magány szeretetének okáról:
Igazából azonban csak Isten és a védőszellemem társaságát kedvelem: valahányszor
egyedül maradok, őket szemlélem; Istent, a mérhetetlen jót, az örök bölcsességet,
a tiszta fény forrását és teremtőjét, a mi igaz boldogságunkat, akiben biztosak lehe¬
tünk, hogy sosem hagy el bennünket, az igazság talpkövét, az önkéntes szeretetet,
mindenek teremtőjét, aki önmagában boldog és minden boldogság védelmezője és
minden vágy tárgya. [...] Védőszellemem pedig Isten rendeléséből az én védelmezőm,
bűneim megbocsátója, tanácsadóm, segítőm a bajban és vigasztalóm.???
Természetesen ilyen esetekben mindig lehet arra utalni, hogy az a fajta tisztán a
természettudományra orientálódó individuális életvezetés, amelynek kimunká¬
lását Misch Cardanónak tulajdonítja, az adott korban súlyos retorzióknak volt
kitéve az egyházi hatóságok részéről. Ezt a tényt aligha lehetne kétségbe vonni,
mint ahogy annak lehetőségét sem, hogy valaki őszinte hittel írjon le az idézet¬
tekhez hasonló sorokat még az üldöztetés időszakában is. Amit Misch pozitíve
megjegyez az ilyen típusú szövegrészekről, az a mentegetésben merül ki, a már
korábban említett, a weberivel legalábbis rokon varázstalanítás-koncepció és
„valläsi unmuzikalitäs” hättere elött, mint példäul a kôvetkezôkben:
[...] mágikus elképzeléseket, mint például, hogy jelenléte megóv a sebesüléstől, sőt
még durva katolikus superstitiókat is mint összetartozó jelenségek egyetlen komp¬
lexumát kapcsolta össze csodálatos orvosi sikereivel, tudományos találmányaival,
jövendőmondó és intuitív géniuszával és a vallási hittel, amelynek révén tudta, hogy
s, Istentől van és minden Isten" [...]??
Cardano: Életem, 273—274.
„[...] magische Vorstellungen, wie z. B. daß seine Gegenwart gegen Verwundung feie und sogar
derb katholische Superstition werden hier als ein Komplex zusammengehöriger Erscheinungen
zusammengenommen mit seinen wunderbaren ärztlichen Erfolgen, wissenschaftlichen
Erfindungen, seinem divinatorischen und intuitiven Genie und dem religiösen Glauben, durch
den er »sich von Gott und Gott sein alles« weiß [...].” Misch: Geschichte der Autobiographie,
Vierter Band, zweite Hälfte, 726.