Oldal 171 [171]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
fordított analógiában azzal, ahogyan Descartes a történelmet zárta ki a komo¬
lyan vehető tudományok köréből, amelyeket A filozófia alapelvei francia kiadá¬
sához írott, Picot-levélként ismert szövegének fahasonlatában sorol fel a filozófiát
alkotó tudományokként."" Misch alapvető filozófiai jelentőségű történeti mű¬
nek kellett, hogy tekintse az Önéletírás történetét. Ám csak akkor járhatott el
így, ha egyszersmind elutasította azt a történelemellenes filozófiai álláspontot,
amelyet Descartes az Értekezésben körvonalazott. El kellett fogadnia, pontosab¬
ban előfeltételeznie kellett azokat az érveket, amelyeket Dilthey hozott fel élet¬
műveként gondozott projektjében a történeti és társadalomtudományok szolid
filozófiai megalapozása mellett, kifejezett ellentétben Descartes híres-hírhedt
projektjével, hogy a Mathesis universalis-hoz tartozó tudományokat — és csak
azokat — szolid metafizikai alapra helyezze. Amit tehát Az önéletírás története
idézett szövegrészeiben látni lehet, az Dilthey módszerének legautentikusabb
követője, amint ünnepli Descartes módszerről szóló Értekezését mint önélet¬
írást annak alapján, hogy kategorikusan visszautasította ugyanennek a mód¬
szerről szóló Értekezésnek filozófiai-módszertani elgondolásait. Mert ha nincs is
operacionalizálható tudományos módszer az Értekezésben, általános értelemben
vett filozófiai módszertan, ismeretes módon, nagyon is van benne, kivált az első
két részben és a hatodikban. Ezért aztán elengedhetetlen lesz visszanyúlnunk ah¬
hoz az alapvető szöveghez, amelyben Dilthey megalapozta a Misch által magáévá
tett antikarteziánus elgondolását: az előszóhoz és az , első bevezető könyvhöz"
a Bevezetés a szellemtudományokba című művéhez.
De még mielőtt ezt megtennénk, először tegyük meg azt, amit valószínűleg
Misch tett volna, ha megadatik neki az utolsó kötet átdolgozásának lehetősége:
idézzük föl — igen vázlatosan persze — Descartes Értekezésének , önéletrajzi" tör¬
ténetét, amelynek menetében, egyebek mellett, megalapozódik az ahistorikus tu¬
dományok felsőbbsége a historikusok fölött — így tehetjük teljessé ígért filozófiai
válaszunkat. Ezt követően röviden elemezzük Dilthey két évszázad távlatából adott
»valaszat”, amely nemcsak Misch antikartezianus álláspontját alapozta és előlegezte
meg, hanem Heideggerét és a filozófiai hermeneutika egész hagyomanyaét is."
Úgy látom, hogy Descartes 1637-es Discours touchant la méthode címmel hi¬
vatkozott szövege autentikusabban tekinthető önéletírásnak, ha együtt olvassuk
vr
vele Adrien Baillet Vie de Monsieur Descartes [Descartes élete] cimü életrajzänak
309 Vagyis a metafizikát, a fizikát, a mechanikát, az orvostudományt és az etikát — a matematika
univerzális jelentősége pedig egy pillanatig sem kérdőjeleződik meg nála.
310 Ide értve még Fehér M. István kedves gesztusát is, amely a Festschriftembe írt Descartes-kritikus
írásának formáját öltötte. Lásd Fehér M. István: Karteziánus tudományeszmény és hermeneuti¬
kai kritika, in Olay-Schmal: Értelem és érzelem az európai gondolkodásban, 165-173. Lásd még
megjegyzéseimet a kötetről a BUKSZ 2020. nyári—-őszi számában A lomb, a törzs, a gyökerek
cimmel (103-115).
e 170"