Oldal 172 [172]
AZ APRO DESCARTES- ES AZ APROLEKOS CARDANO-FEJEZET
elbeszélését az 1637-ig, az Értekezés megjelentetéséig terjedő időszakról, mint¬
ha csupán önmagában vizsgálnánk. Baillet munkáját tekinthetjük az Értekezés
önéletírásszerű részeivel szinte egyforma autoritású, teljesebb változataként a
Descartes-tól barátai által elvárt histoire de [son] esprit-nek. Baillet életrajzát
már csak azért is használhatjuk így, mert nemcsak magából az Értekezésből
illesztett be hosszú részleteket saját elbeszélésébe, de további részleteket is át¬
vett Descartes levelezéséből. Ezért azt javaslom, hogy a viszonyt Descartes saját
önéletrajzi narratívája és Baillet műve között annak nyomán értelmezzük, aho¬
gyan egy Dilthey-megfogalmazást követve tehetjük a Vázlatok a történelmi ész
kritikájához egyik töredéke alapján: , A megélés (das Erleben) időbeli lefolyás,
amelyben minden állapot, még mielőtt elkülönített (deutlich) tárggyá válna,
megvaltozik [...].”3"
Innen nézve minden életrajz és önéletírás többé vagy kevésbé kiterjesztett és
részletezett kísérlet ennek az állandó változásban lévő életfolyamnak a megállí¬
tására, rögzítésére azáltal, hogy több vagy kevesebb elemet tesznek , elkülönített
tárggyá", így látva el formával a formátlan folyamot és vágva ki mozzanatokat,
életeseményeket, melyek látszólag elválasztottak vagy legalább elválaszthatók
a többiektől.
A megfigyelés azonban szétrombolja a megélést. [...] magának az életnek törvénye [...],
hogy az élet minden mozzanata, amelyet megfigyelünk [...], többé már nem folyamat,
hanem az emlékezetben megtartott mozzanat; ugyanis a figyelem — amely megállítja
az önmagában folyásban lévőt — rögzíti a mozzanatot.?
Baillet és Descartes leírásai úgy különböznek egymástól, mint ugyanannak az
életfolyamnak részletes és kevésbe részletes leírásai. Ezzel a kijelentéssel persze
semmiképp sem szeretnénk most mi magunk egy objektivisztikus történelem¬
koncepciót előfeltételezni a 19. és 20. század pozitivisztikus elgondolásainak
modorában: senki sem ad wie es eigentlich gewesen képet Descartes életérél. És
természetesen Baillet életrajza egyik kései példája a Júdás/Hermann esetében
is látott hagiográfiai narratív minták és előfeltevések megjelenésének. Mégis,
Dilthey-Misch-nek annyiban bizonyára van igazsága, hogy az önéletírás teljesen
egyedi hozzáférést jelent a történeti igazsághoz, a nyilvánvalóan mindig lehet¬
séges ténybeli tévedések dacára. Egy már idézett szövegrészt vegyünk elő ismét,
most más hangsúllyal, más kihagyási mintázattal:
311 Bacs6é — Csikós — Lakatos: Filozófiai hermeneutika, 65. (A fordítást módosítottam Dilthey: Der
Aufbau der geschichtlichen Welt, 239 nyomán.)
312 Uo. Saját kiemelésem -— B. G. (A fordítást módosítottam Dilthey: Der Aufbau der geschichtlichen
Welt, 240 nyomán.)
* 171 +