Page 150 [150]
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET
szándék indoklásakor, hogy képtelen Héloise nélkiil élni.** A ,minden korban
azonos női sorsról" megtudjuk, hogy az a , heves vágyakozás és a csalódás"
(Sehnsucht und Enttáuschung?§). Ugyanakkor a szégyen iránti természetes-női
érzékenységre vonatkozó állítás közelében beszél Misch az intimitások közlé¬
sére vonatkozó természetes nyitottságról Abélard-ban, amely ,számunkra" már
elveszett.’ Bizonyára a , természetes" vonásokról való nem teljesen ellentmon¬
dásmentes meggyőződés is közrejátszik abban, hogy épp az egymással élvezett
gyönyörök elbeszélésében valamilyen áthidalhatatlan szakadékot, idegenséget
konstatál minden, a megértésre irányuló törekvés dacára.
Itt az egyik olyan ponthoz érkeztünk, amelynél a számunkra hozzáférhető dolgok
minden közelsége ellenére nyilvánvalóvá válik az idegenség, amely ebben a középkori
világban visszamarad a számunkra."
Ez az idegenség mondatik ki később is, bár meglehetősen sajátságosan: első lé¬
pésben Misch szinte áthidalhatatlannak mondja azt a szakadékot, amely feltárul,
hogy azután legalább látszólag mégiscsak áthidalja, az illő filozófiai reflexiók
felsorakoztatása révén. Arról van szó ismét, amit a protestáns világfelfogás sajá¬
tossägakent Charles Taylor a mindennapi élet felmagasztaldsaként ragad meg.”
Itt — nem idegenül attól, ahogyan korábban a gyerekzsivaj, a háznép gondja
emlegetésével a házasság ellen érvelő Héloise-szövegrészletet elemezte Misch
— most Abélardnak azt a szövegrészét elemzi hasonló beállítódásban, amelyben
mintegy szembeállítja Héloise őróla, Abélard-ról mint világi tudósról alkotott
eszményített képét saját Héloise-ról mint Krisztus menyasszonyáról és apátnő¬
ről alkotott eszményitett képével. Héloïse-rél, aki a világi életre szánt néhány
gyermek szülése helyett immár a nőiségén fölülemelkedve szellemi gyermekek
sokaságát szüli spirituális életre a szent szövegek útmutatásaira támaszkod¬
va. Misch Nachverstándnise itt élesen megkettőződik: az első bekezdésekben
264 Uo., 626.
265 Uo., 644.
266 Uo., 573.
27 ,Wir befinden uns hier an einem der Punkte, wo uns bei aller Nähe des uns Zugänglichen die
Fremdheit offensichtlich wird, die in dieser mittelalterlichen Welt fiir uns zuriickbleibt.” Uo.,
574.
Läsd Charles Taylor: The Sources of the Self. The Making of the Modern Identity, Cambridge,
Mass., Harvard University Press, 1989; vö. Boros Gábor: Charles Taylor and the , Affirmation
of Ordinary Life”: General Remarks and a Case Study on Lady Damaris Masham’s Concept of
Love, in J.-Cl. Gens - Olay Csaba (eds.): Charles Taylor Interpretation, modernite et identite
/ Interpretation, modernity and identity, N.p., Le Cercle Herméneutique Editeur — Collection
Phéno, 2014, 29-51.
a
26
œ
+ 149 +