Page 149 [149]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
kimondja: a házasság nem független individuumok érzelmi alapú szabad egybe¬
kelése, amely egyébként még fontos társadalmi funkciókat is kielégít, hanem for¬
dítva: a házasság társadalmi funkció, amelynek az érzelmi viszonyokhoz és sza¬
bad döntésekhez vajmi kevés köze van. Ezt utasítja tehát el Héloise, éspedig nem
alapvetően anarchikus természetéből fakadóan, hanem azért, mert éppenséggel
arra a fajtájára tartana igényt, amely a független individuumok érzelmi alapú
döntésén nyugszik, amelyet mind a társadalom, mind a vallási autoritás akceptál.
S mivel ilyen nincs az adott korban, ezért vagy azt lehet mondani, hogy ösztönö¬
sen törekszik olyasvalami felé, ami majd csak évszázadok múltán kap polgárjogot
az európai társadalmakban - ezzel akár még megkésett népszerűségét is magya¬
rázhatjuk —, vagy azt, hogy antik római irodalmi minták alapján alkot meg ma¬
gának egy ideált, amelynek elérése lehetetlen ugyan, ám ki lehet tartani mellette
a lélek legmélyén, külsődlegesen elfogadva sztoikus módon a sors rendelését,
amely akár Abélard utasításának alakját is öltheti és akár a minden belső elhi¬
vatottságot nélkülöző apátnői élet is lehet. Ez közel áll Gilson értelmezéséhez,
aki a , nagy francia szerelmes nő" elemzését elég mélyenszántón folytatja ahhoz,
hogy úgy vélhessük, az írásos nyomokból kiinduló lélek-Nachverständnisnek
nagyobb mestere, mint Misch. Arról sem szabad megfeledkeznünk mindeköz¬
ben, hogy a zárdai élet szintén nem azt jelentette a 12. században, amit egyrészt
a reformáció nyomán, másrészt az átfogó szekularizáció nyomán jelent a későbbi
századokban. Magától Abélard-tól értesülünk például, hogy saját szülei is ko¬
lostorba vonultak életük egy pontján. Az egyedülálló, ráadásul egy házasságon
kívüli szerelmi kapcsolatból gyermekkel rendelkező nő számára elég kézenfekvő
lehetett a valamelyest biztonságot jelentő zárdai létforma.
Sha mar a gyermeket emlitjiik, akkor Misch Nachverstdndnisének talan szin¬
tén kissé elhamarkodottan megfogalmazott jegyeként tekinthetünk arra a — ko¬
rábban idézett - értelmező állításra, mely szerint Héloise intellektuális gőgjében
nem kevésbé találja terhesnek a gyereknevelést és a háznéppel való törődést, mint
maga Abelard. Heloise levelbeli megfogalmazäsäböl ez biztosan nem következik,
viszont világra hozta közös gyermeküket, akivel kapcsolatban Abelard nem adott
utasításokat. Ám ahhoz sem igen férhet kétség, hogy a gyermekek helyzete a
12. században sem mosható össze a 20-21. szazadi elväräsainkkal.
A természetek és a természetesség kapcsán össze lehet gyűjteni Misch elgon¬
dolásait a számára bizonyára természetes élet- és gondolkodásmódról. Ilyen pél¬
dául az általános emberi természetként (natürlich-menschlich) meghatározott
kívánság a kölcsönös részvételre egymás ügyeiben (Wunsch nach gegenseitiger
Anteilnahme?®) — természetes gondolat lett volna Abelard-töl a hazasagkotési
263 Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 634.
* 148 +