Page 148 [148]
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET
igyekeznek kitérni a meggyőzés elől. Amikor főrangú urat léptet fel a szerző ne¬
mes hölggyel párban, akkor jut csupán eszébe a női oldalnak az ellenvetés, hogy
ugyanis ő házas, tehát csalás volna a szeretett férje ellen, ha elfogadná másvalaki
házasságon kívüli ajánlatát a , szerelemre".
Van ugyanis egy nemes lelkületű, csiszolt modorú és tiszta becsületű férjem, akinek
ágyát gazság lenne bemocskolnom és elfogadnom másvalaki ölelését.?""
A grófi rangú udvarló természetesen vitatja ezt:
[O]n éppen a házastársi szeretet számára — amellyel a felek kölcsönösen kötelesek
egymás iránt viseltetni az egybekelést követően - kívánja bitorolni a szerelem (amor)
kifejezést. Hiszen egyértelmű, hogy férj és feleség között nincsen helye szerelemnek.
[...] Mert ugyan mi más a szerelem, ha nem kölcsönös vágyakozásból fakadó zabolátlan
igyekezet a titkon elnyert és titokként őrzött ölelkezésre? De kérdem én, lehetséges
házastársak között ilyen titkon elnyert ölelkezés, amikor ők maguk nyilvánították ki,
hogy kölcsönösen birtokolják egymást, és nem tartva semmiféle ellenkezéstől, minden
vágyukat betölthetik egymással? [...] Lássuk be, hogy ez inkább barátság (amicitia).?"
Champagne grófnő , szerelemtörvényszékéhez" fordulnak ítéletért, hogy vajon
összefér-e egymással a szerelem és a házasság. , Champagne grófnő ítélete" pedig
egyértelműen a gróf álláspontját teszi magáévá:
Kimondjuk tehát, és szilárd meggyőződéssel tanúsítjuk, hogy Szerelem nem terjeszt¬
heti ki hatalmát a házasfelek fölé. Hiszen a szerelmesek ellenszolgáltatás nélkül adnak
egymásnak mindent, és semmiféle kötelem kényszerének nincsenek alávetve. A há¬
zasfeleknek viszont kötelességből kell eleget tenniük egymás akaratának, és semmi¬
képpen sem tagadhaják meg magukat egymástól. Továbbá vajon becsületükre válik-e
a házasfeleknek, ha szerelmesek módjára ölelkeznek, amikor attól egyiküknek sem
nőhet érdeme, és egyikük sem fogja nagyobb mértékben birtokolni a másikat, hanem
mindez már eleve jogukban állt.???
A házasság korabeli felfogását persze nyilvánvalóan csak jelzi valamiképp ez a
különös szöveg. Teljes megértéséhez átfogóbb történeti vizsgálódások eredmé¬
nyeit kellene most fölidézni, amelyre nincs lehetőségünk, és annyiban szüksé¬
günk sincs rá, hogy a mi szempontunkból fő jellemzőjét szövegünk egyértelműen
260 Andreas Capellanus: A szerelemről, ford. Rajnavölgyi Géza, Budapest, Balassi, 2012, 112.
261 Uo., 112-113. A forditast médositottam.
262 Uo., 121-122.
+ 147 +