Seite 146 [146]
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET
Annál erősebben hat ránk, ha egy ilyeténképp kialakított levélváltásban a nőre jut a
vezérszólam, aki egész természetes-női lényével és tudásával lázad e korlátozás ellen
és azt, ami őt bensőleg mozgatta, szenvedélyes őszinteséggel, tisztán és egyértelműen
kifejezésre juttatja. Nem is tudjuk, mit csodáljunk inkább: a kolostorban élő nő, sőt
apátnő bátorságát arra, hogy ifjúkori szerelmét érzékileg és lelkileg fölvállalja, vagy
nyelvének erejét, amely egyes helyeken a költői kifejezés magaslataira emelkedik."
Ugyanakkor úgy tűnik, Misch számára ez a , természet" egymással nem egy¬
értelmű viszonyban álló elemeket is magába foglalhat. Idézetünkben egyfajta
természetes, talán ösztönszerűen érvényesülő női tudásra tesz utalást, amely a
szenvedélyesség nevében tiltakozik a korlátozás ellen. Egy másik szövegrészben
Misch maga is felfigyel erre az ellentmondáshoz közel álló viszonyra, és ki is
fejezi azt, egyszersmind erősebben megfogalmazza a — bizonyára — saját, megle¬
hetősen tradícionális nőideálját kifejező , női természet" mibenlétét. A kiinduló¬
pontot egy hosszabb idézet alkotja Héloïse leveléből, amelyben ékesszólóan ecse¬
teli, mennyire nem illik össze a teológusi vagy filozófusi elmélyülés a házasélet
mindennapjaival, kiváltképp a gyereknevelés nyűgeivel, a háznép zajongásával
és alkalmatlankodásával, amelyektől csak a gazdagok tudják függetleníteni ma¬
gukat. Ez utóbbi azonban önmagában véve is veszélyes az elmélkedő életmódra:
ha valaki gazdagságra tör, akkor beleragad az e világi gondokba, s nem lesz ideje
az isteni vagy a filozófiai kötelmekre. Ehhez kapcsolja Misch a saját reflexióit:
Hogy ezen a ponton szóba kerülnek az anyagi kérdések, az önéletrajzi irodalomban
szokatlan, ám annál jellemzőbb Héloise-ra és az egész helyzetre. Héloise számára
annyiban, amennyiben az egyébként oly természetes módon érző nőt nyilvánvalóan,
ahogy ez itt jól látszik, taszítja a természettől a női nem számára rendelt hivatás, ami,
ezt azért csak ki kell mondanunk, nem mentes az intellektuális gőgtől. A hangnem
alapján, amellyel erről beszél, a mindennapi gondoskodás a háznépről és a gyerekről,
aligha tűnt kevésbé terhesnek a maga számára, mint Abélard számára."
25
®
„Um so stärker wirkt es auf uns, wenn in einem derartig angelegten Briefwechsel die führende
Stimme der Frau zufällt, die sich mit ihrem ganzen natürlich-weiblichen Wesen und Wissen
gegen diese Einschränkung sträubt und das, was sie innerlich bewegte, mit leidenschaftlicher
Aufrichtigkeit, lauter und rein zum Ausdruck bringt. Man weiß nicht, was man mehr bewundern
soll: den Mut einer Klosterfrau, einer Äbtissin, sich zu der Liebe ihrer Jugend mit Sinnen
und Seele zu bekennen, oder die Macht ihrer Sprache, die an manchen Stellen zu der Höhe
dichterischen Ausdrucks emporreicht.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band:
Das Mittelalter, 534.
„Daß hier die finanziellen Belange zur Sprache kommen, ist etwas in der autobiographischen
Literatur Ungewöhnliches, aber um so bezeichnender für Heloise sowohl wie für die ganze
Situation. Für Heloise insofern, als die sonst so natürlich empfindende Frau offenbar, wie man
hier sieht, eine Abneigung gegen den von Natur dem weiblichen Geschlecht zugewiesenen Beruf
25
©