Seite 145 [145]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
ahogyan azt Abélard teszi. Ez persze önmagában is kérdést vet fel annak fé¬
nyében, amit Borbély Gabor emel ki Héloise válaszából a Szerencsétlenségeim
történetére saját Nachverstüándnisének kialakítása során.
Abaelardus azt hallgatja el javarészt, hogy a kapcsolatukat Héloise szerint kizárólag az
menthette volna meg, ha a lehető legnagyobb mértékben függetlenítik a társadalmilag
elfogadott viselkedés formáitól. Abaelardus ugyan röviden megemlíti a Szerencsétlen¬
ségeim történetében Héloise házassággal szembeni érvei között, hogy Héloise ,,kedve¬
sebbnek", Abaelardus szempontjából pedig , tiszteletet parancsolóbbnak? tartotta, ha
a ,barátnőjének" és nem a , feleségének" hívják. Héloise érvelésének azonban — Abae¬
lardus rekonstrukciójában — ez csupán apró, elhanyagolható töredékét képezi. Héloise
számára mindazonáltal — úgy tűnik — ez a kulcsa annak, amit közölni kívánt Abaelar¬
dusszal. A levelében ezt utólag is egyértelműen kifejezésre juttatja: , habár a vfelesége
név szentebbnek &s tärsadalmilag elfogadottabbnak (ualidius) tünik, a »barätnö« szó,
vagy, ha nem botränkozol meg ezen, az »ägyas« (concubina) es a »kurva« (scortum)
számomra mindig édesebb volt", írja már apátnőként. Mégpedig azért, folytatja, mert
annak idején úgy gondolta, hogy , minél inkább megalázkodom előtted, annál inkább
a kedvedre valónak tekintesz, és így még dicsőséges hírnevedet is kevésbé rombolom."
, Isten a tanúm rá", fűzi hozzá végül, hogy , ha Augustus, a világegyetem ura arra
méltatna, hogy házastársává tegyen és örök időkre nekem ajándékozná a földkerekség
egészét, akkor is kedvemrevalóbbnak és méltóbbnak gondolnám, hogy a te ribancod¬
nak (tua meretrix) nevezzenek, mint a császár nejének.?""
Ám függetlenül most attól, hogy az ebben az idézetben megjelenő megfogal¬
mazásokat mennyire tartjuk összeegyeztethetőnek valamiféle a szégyen iránti
természetes-női érzékenységgel, érdemes kitérni arra a misch-i emberképre is,
amelyben fölbukkannak ilyen , természetes" jellemvonások.
A ,természetek" problémája
Talán nem is független egymástól Misch két meggyőződése, mely szerint egy¬
felől az önéletírások tanulmányozása révén lehetséges objektív megismerés a
szellemtudományokban; míg másfelől a jelek szerint úgy véli, vannak változatlan
természetek. Ilyesmit olvasunk például az alábbi idézetben, amely előrevetíti azt
is, ahogy a nők esetében beszél efféle természetről.
257 Borbély: Ouanto rariora, 58—59.
+ 144 +