Page 122 [122]
OCR
5 A ZSIDÓ HERMANN MEGTÉRÉSE" A MAKRO- ÉS A MIKROTÖRTÉNELEM PERSPEKTÍVÁJÁBÓL is az ,intellektualizáló" , dialektikusok" egyike a korban. A premontrei rendet alapító Xanteni Norbert Bernát barátja volt, osztotta ezt a meggyőződését, sőt jelen volt az Abélard-t elítélő soissoni zsinaton is. Itt is egy tipikus motívum érvényesül, ám most egy tipikusan keresztény: a Pál és Ágoston révén szankcionálódott meggyőződés, mely szerint az igazi hit kegyelmi adomány." Az Abélard-fejezetben találkozunk majd részletesebben is azzal, ahogy Misch az elemzések során erősen épít saját álláspontjára a katolikusnak tekintett állásponttal szemben, amelyet egyrészt a , középkori" kereszténységben, másrészt a 20. században az Abélard-kutatás nézőpontjából Étienne Gilsonban lát megtestesülni. Misch saját álláspontjáról nehéz volna eldönteni, hogy evangélikus-e — amivé megkeresztelése által vált —, vagy pedig inkább a vallással kevésbé törődő, a felvilágosodás gondolatkörét határozottan, bár a 20. századi körülmények között némileg módosítva képviselő szekuláris gondolkodóé. Mindenesetre a részletes Gilson-polémia halvány előzeteseként már itt is megjelenik egy megjegyzés a katolicizmussal szemben, amelyet itt egy másik nagynevű kortárs katolikus pap, filozófiatörténész és teológus, Martin Grabmann jelenít meg. Miután idézte Hermann önéletírásából, hogy — még Judasként — engedett volna az értelem szavának és, ha értelmével belátja a keresztény tanítás igazságát, már áttért volna, a következőket fűzi hozzá: Figyeljünk föl rá, hogy itt (8. fej.) ész és tekintély, melyek a mi szemünkben ellentétes fogalmak, egybeolvadnak, ahogyan az megg is felelt a korabeli katolikus teológiának; mert e teológiát az a törekvés jellemezte, hogy ,,a skolasztikus módszer két hajtóereje, az auctoritas és a ratio közötti egyensúlyt megőrizze." Szintén az Abélard-fejezet Abélard-értelmezését vetíti előre agyanú hermeneutikájának arra vonatkoztatott alkalmazása, ahogyan az önéletírás összekapcsolja tények egyszerű — Misch-től , nyilvánvalóan igazsághűnek" mondott - leírását azzal a vallási-szimbolikus értelmezéssel, amelyet Misch , utólagos vulgár-vallási ertelmezesnek” (nachträgliche vulgär-religiöse Deutung’") nevez. 21. DS „Auch hierbei kommt ein typisches Motiv zur Geltung, aber nunmehr ein typisch christliches: die durch Paulus und Augustin sanktionierte Überzeugung, daß der rechte Glaube eine göttliche Gnadengabe ist.” Misch: Geschichte der Autobiographie, 509. Lasd még 518-520. „Man bemerkt, daß hier (c. 8) Vernunft und Autorität, in unsern Augen gegensätzliche Begriffe, in eins zusammengehen, wie das der zeitgenössischen katholischen Theologie entsprach; denn für diese war das Bestreben charakteristisch, „das Gleichgewicht der beiden treibenden Kräfte der scholastischen Methode, der auctoritas und ratio, zu wahren.” Uo., 516. 24 Uo., 517. 21 u e 121"
