Page 108 [108]
A GOETHE-DILTHEY-BURCKHARDT-SZÄL
Amilyen egyertelmü e sorok olvastän Misch vonzödäsa az „arisztokratikus
batorsaghoz”, épp annyira látványos a demokratikus-polgari bätorsäg produk¬
tumaival foglalkozó szociológia kimetszése a szellemtudományok köréből. Így
aztán az általa vizsgálandónak tekintett önéletírások köre csakugyan lezárul
alapvetően a Költészet és valósággal, amiből egyértelműen következik, hogy amit
a személyiség méltóságáról való tudat demokratizálódásának lehetne nevezni, az
kívül marad az európai kultúra Misch számára jelentősnek tűnő fejleményeinek
körén. Ez a sajátos állásfoglalás egyfelől rámutat az autentikusságot mindenképp
megmentendőnek ítélő heideggeri elgondolás rokonságára a misch-ivel, másfelől
sajátos kettős fényben láttatja az ebben az időben szintén Göttingenben működő
Plessner viszonyát ehhez a Dilthey-Misch-hagyományhoz. Ahogy korábban lát¬
tuk, módszertanilag példaértékűnek tekinti Plessner a Dilthey-Misch-vonalat,
ám az általa is művelt szociológia és antropológia értéksemleges attitűdje aligha
tűnhetett összebékíthetőnek Misch-nek ezzel az arisztokratikus beállítódásá¬
val."? Bollnow említi egy helyütt, hogy Plessner elmondta neki, nem nagyon volt
Misch és őközte személyes kontaktus még göttingeni éveikben sem. Innen nézve
ez nem is tűnik igazán meglepőnek.
Az arisztokratikus beállítódás persze valóban az autentikusság értelmében
veendő, nem valamiképp az örökletes arisztokrácia értelmében. Misch fel is
sorolja, kiket tekint az öneletiräsok „magaslatähoz” (Höhenlage) tartozöknak:
Abelard-töl es Dantetöl Strindbergig és Gorkijig"" terjed a nevsor. „[K]öltök,
gondolkodók, kutatók, szentek" alkotják az önéletírók arisztokráciáját, akik¬
nek az , ezeréves" európai kultúrában megjelenő sokaságához képest korábban
— Augustinus kiemelkedő művén kívül -— csak néhány említésre méltó , arisztok¬
ratával" találkozunk: a Brutus-t író Ciceróval, az elmélkedő Marcus Aurelius¬
szal, , Nazianszoszi Gergely spekulatív lírájával".""
A politikai önéletírásra kivételként tekint Misch, amely minden korban és min¬
den nemzetnél eljutott bizonyos magasságokba — ám a ,,tomegesedést” itt is re¬
gisztrálja. Szintén külön alfajként említi a , szerzői önéletírást", amelynek a vallási
13 Nem láttam még nyomát annak, hogy Misch-t foglalkoztatta volna a Hochschule für die Wissen¬
schaft des Judentums vagy a zsidóság tudományos életének más fóruma. Ennek ellenére álláspontja
nem idegen Leo Strauss álláspontjától az értéksemlegesség társadalomtudományi követelményé¬
nek Max Weber-i ideáljával szemben. Ettől persze nem kevésbé igaz, hogy alighanem az ellenkező
irányban fogalmazta volna meg a Strauss-tél Gerhard Kriigernek irott mondatot: „die Tatsache sei
nicht gleichgiiltig, dass ich, vor die Frage gestellt, welcher Nation ich sei, antworten wiirde: Jude
und nicht Deutscher” („[...| nem közömbös az a tény, hogy ha szembesitenének a nemzetiségemre
vonatkozó kérdéssel, azt válaszolnám: szsidóx, nem pedig azt, hogy »német«”).
54 A korábbiak olvastán persze kissé nehéz elgondolni, hogy hogyan kerülhetett volna be Gorkij az
elemzett önéletírók körébe, csakúgy, ahogyan a más összefüggésben említett Balzac vagy Zola
esetében is el lehet ezen gondolkodni.
15 Misch: Geschichte der Autobiographie, Zweiter Band, 9.
e 107 "