Page 93 [93]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
non
önällöt el kivänjäk oldani az azt megelözö Schleiermacher-Dilthey-fele hagyomäny¬
töl. Megfosztjäk ezältal attöl a kötelezöervenyüsegtöl, amely csak az élet objektivaci¬
ójának értelmezése útján lehet a miénk."?
Ezen a ponton térhetünk át Bollnow másik említett tanulmányára, amelyben
alapvetően Ricceur német recepciójához, kiváltképp pedig a ricoeuri hermene¬
utika ütköztetéséhez igyekszik hozzájárulni a gadamerivel, illetve a habermasi
ideológiakritikával. Nem szabad elfelejtenünk, a tanulmány írása idején az 1970¬
es évek második felében járunk, valamennyi említett szerző filozófiai alkotó¬
erejének teljében jár. Így mindenképp termékenynek tűnhet a filozófia fejlődése
szempontjából, ha kiderül, hogyan lehetne egyesíteni erőiket a mindőjüket fog¬
lalkoztató feladatok megoldása érdekében.
Az első pont, amelyet a Misch-Ricoeur rokonság szempontjából érdemes szó¬
ba hozni, a szimbólumfogalom kérdése, noha Bollnowitt nem utal kettejük lehet¬
séges összevetésére. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az evokatív nyelvhasználat
és a benne gyökerező evokatív fogalom a korábbiak fényében közel áll Ricoeur
sajátos szimbólumfelfogásához, amelyet ő maga is, Bollnow is a cassirerivel
szembeállítva jellemez.
Ricoeur a szimbólum fogalmát szűkebb és precízebb értelemben fogja fel, mint azt
általában teszik. Határozottan elutasítja azt, ahogyan Cassirer Philosophie der
symbolischen Formen [A szimbolikus formák filozófiája] című művében ezt a fogalmat
használja, nevezetesen érzéki jelként egy szellemi jelentés számára, és csak ott beszél
szimbólumról, ahol , kettős értelem", ,másodfokú intencionális struktúra" van. Így
definiálja tehát: , A szimbólum fogalma révén azt az értelemstruktúrát jelölöm meg,
amelyben egy közvetlen, első, szó szerinti értelem ezen túlmenően egy közvetett,
második, átvitt értelmet céloz meg, amelyet csak az elsőn keresztül ragadhatunk meg."
A puszta többjelentésű mivolttal szemben fontos ebben rámutatni, hogy a második,
az átvitt értelem csak az elsőn keresztül ragadható meg, tőle elválasztva nem érthető
17.
u
„Es ist also keineswegs so, daß die Bemühung um eine methodische Sicherheit bei Dilthey ein
nicht überwundener Rest eines naturwissenschaftlichen Erkenntnisideals wäre, sondern erst
die Verbindung mit der „handanlegenden Arbeit der Wissenschaft” — eine von Misch gern
gebrauchte Wendung - gewährt nicht nur der geisteswissenschaftlichen Erkenntnis, sondern
auch mit ihr der philosophischen Hermeneutik ihre ihr eigentümliche Verbindlichkeit. Es
ist also eine durchaus problematische Auffassung, wenn man unter Berufung auf Heideg¬
ger die philosophische Hermeneutik als etwas durchaus Neues und Selbständiges von der
vorangehenden Schleiermacher-Diltheyschen Tradition abzulösen versucht. Man nimmt ihr
dadurch die Verbindlichkeit, die nur auf dem Wege der Interpretation der Objektivation des
Lebens zu gewinnen ist.” Uo., 440.
s 92