Page 94 [94]
MISCH DERÉKBA TÖRT MUNKÁSSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSEI
meg. , Semmiképp sem férhető hozzá e közvetett vonatkozáson kívül." Az első értelem
tárja föl tehát a mélyebb értelmet, ez hozza igazából létre amazt."
E szimbólumfogalom rokonsága a misch-i evokatív fogalommal nyilvánvaló.
Ezzel együtt kézenfekvőnek tűnik másfelől a cassireri szimbólumfogalomra
a szellemtudományi fogalomhasználat egyfajta félreértéseként tekinteni, ameny¬
nyiben terminusjelleget tulajdonít az evokatív kifejezésként felfogandó szellem¬
tudományi fogalmaknak.
Bollnow a lehetséges összevetés tárgyaiként kifejezetten utal egyrészt a her¬
meneutika felfogásmódjára, másrészt az értelemnek az értelem nélküliből való
kialakulásának rekonstrukciójára.
Az első kapcsán megelégszik Dilthey saját megfogalmazásainak fölidézésével
a hermeneutika feladatkörének meghatározása, a pszichologizmustól való elha¬
tárolása kapcsán, rámutatva arra, hogy Ricoceur explicit hivatkozásainál mélyebb
rokonságot lehet találni a hermeneutika általa járni kívánt , hosszú útja" és a
dilthey-i hermeneutika módszeres eljárások kidolgozására orientálódó jellege kö¬
zött. A második kapcsán viszont kifejezetten fölveti a Misch által egyértelművé
tett dilthey-i alapú megfogalmazások mély rokonsägät a ricoeurivel. Bollnow itt
arra gondol, hogy a korábban felidézett lépések az értelem hatóerőként felfogott
életáradásból való immanens keletkeztetésére mély rokonságban állnak azzal,
ahogyan Ricceur igyekszik megragadni a szublimáció freudi fogalmát, mint az
erővel azonosítható vágyból az értelemmel azonosítható kulturális alkotások
létrejövésének kifejezését.
A szublimáció így Ricceurnél , azt az eljárást jelenti, amelynek révén az ember a vágy¬
ból eszményit, fenségest, vagyis szublimáltat teremt". A , szublimált" tehát átfogja
a kulturális tárgyak összességét, amelyek [...] szimbölumokkent ertendök.!”
74 , der Begriff des Symbols bei Ricoeur in einem engeren und präziseren Sinn gefaßt wird, alses in der
Regel geschieht. Er lehnt die Art, wie Cassirer in seiner »Philosophie der symbolischen Formen«
diesen Begriff nimmt, nämlich als sinnliches Zeichen für eine geistige Bedeutung, entschieden ab
[...] und spricht von einem Symbol nur da, wo ein »Doppelsinn« vorhanden ist, eine »intentionale
Struktur zweiten Grades« [...]. Er definiert also: »Mit dem Symbolbegriff bezeichne ich jene
Sinnstruktur, in der ein ummittelbarer, erster, wörtlicher Sinn überdies einen mittelbaren,
zweiten, übertragenen Sinn anzielt, der nur durch den ersten erfaßt werden kann.« [...].
Wichtig ist daran, im Unterschied von einer bloßen Polysemie, daß der zweite, der übertragene
Sinn nur auf dem Wege über den ersten begriffen werden kann und nicht von diesem getrennt
verstanden werden kann. Er ist »in keiner Weise außerhalb dieser indirekten Beziehung
zugänglich« [...]. Der Erstsinn erschließt also erst den tieferen Sinn, ja bringt ihn eigentlich
erst hervor.” Bollnow: Paul Ricaur und die Probleme der Hermeneutik, 6.
„Sublimierung bedeutet so bei Ricoeur „den Vorgang, durch den der Mensch aus dem Wunsch
Ideales, Erhabenes, d. h. Sublimes schafft“ (187). Das „Sublime“ umfaßt also die Gesamtheit der
Kulturobjekte, die, um noch einmal daran zu erinnern, als Symbole zu verstehen sind.” Uo., 22.
175
+ 93 +