Oldal 38 [38]
A DILTHEY-HAGYATÉKOT GONDOZÓ TANÍTVÁNY
Viszonyuk azonban csaknem ellenségessé vált, amikor, mint említettük,
Husserl A filozófia mint szigorú tudomány című 1911-es írásában" nemcsak
a ,naturalista filozófia" címen összefoglalt törekvések ellen indított támadást,
hanem az ellen is, amit a , historizmus és világnézeti filozófia" címszavakkal
jellemzett. Husserl alapvetően a szigorú filozófiai tudomány eszményét állította
itt előtérbe, amelyről úgy véli, egészen Kantig töretlenül uralta az újkori filozó¬
fiát. Ennek két ellenlábasát vélte felfedezni a korban, kétféleképp szállva szembe
az őáltala valóban tudományosnak tekintett gondolkodással. A naturalizmust
a tudományosság meghamisításában marasztalta el," a világnézeti filozófiát
pedig nem tekintette ,a tudományosságra való radikális törekvések megszäl¬
lottjänak”.® Husserlnek e megfogalmazásai annyiban ambivalenciát mutatnak,
amennyiben aligha vitatható, hogy ha valaki nem megszállottja a szigorú tudo¬
mányosságra irányuló radikális törekvéseknek, attól azért még képviselheti azt,
amit Husserl nem naturalizáló valódi tudományosságnak tekint, miközben ha
rokon a szkepticizmusba hajló naturalizmussal, akkor evidens módon nem teheti
ezt meg. Röviden összefoglalva a levelekben lejátszódó pengeváltást: Dilthey
az utóbbi megfogalmazást emeli ki és sérelmezi magára nézve, míg Husserl az
első felmutatásával válaszol és igyekszik megbékíteni kollégáját (akitől, amúgy
persze, Dilthey második levelének zárlata szerint támogatást remélt — és kapott
— tervezett, ám meg nem valósult átkerüléséhez Tübingenbe).
Dilthey 1911. június 29-én teszi szóvá udvarias, ám az álláspontja mellett iga¬
zának tudatában határozottan és méltósággal kiálló levelében, hogy , ha az általá¬
nos nyelvhasználatnak megfelelően szkeptikus az, aki egészen általánosan tagadja
a megismerés lehetőségét, akkor lehetetlen engem szkeptikusnak tartani vagy
egyáltalán bármilyen kapcsolatba hozni a szkepticizmussal"."? Ráadásul úgy véli,
nincs is vita közöttük abban, hogy létezik a tudás általános elmélete, amelynek
60 Magyarul in Edmund Husserl: Válogatott tanulmányai, ford. Baránszky Jób László, Budapest,
Gondolat, 1972.
Idézzük fel a naturalista, majd a historista rövid jellemzését, hogy világosabban lássuk, mi
váltotta ki Dilthey megrökönyödését, amikor a saját nevével jellemzett filozófiát ezek körébe
illesztve látta. , A naturalista [...] nem lát mást, csak természetet, mindenekelőtt fizikai termé¬
szetet. [...] Minden létező pszichofizikai természetű, azaz szilárd törvényszerűségek által egyér¬
telműen meghatározott. [...] Az extrém és következetes naturalizmus valamennyi formáját [...)]
jellemzi egyrészt a tudat naturalizálása, valamennyi intencionális-immanens tudatadottságot
beleértve, másrészt az ideák naturalizálása, s ezzel együtt valamennyi abszolút eszményé és
normáé." Uo., 119.
Uo., 117. , A historizmus az empirikus szellemi élet tényszférájában foglal helyet. És minthogy
erről anélkül, hogy naturalizálná, azt állítja, hogy abszolút [...], olyan relativizmus jön létre,
amelyik közeli rokonságban áll a naturalisztikus pszichologizmussal és ahhoz hasonlóan szkep¬
tikus nehézségekbe bonyolódik." Uo., 164.
63 Dilthey: À történelmi világ felépítése, 303. A fordítást módosítottam.
61
62
+ 37 +