Oldal 39 [39]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
kidolgozása a filozófia alapfeladatät jelenti, &s amelyhez logikai-nyelvfilozöfiai
elemzéseken keresztül vezet az út. Elfogadja, hogy a történeti tények megállapí¬
tása, a rájuk történő hivatkozás nem téveszthető össze az objektív érvényesség,
igazság megállapításával. A világnézetekkel való szellemtudományos foglalatos¬
kodás nem jelenti azt, hogy a szellemi tények végső, állandóan változó kereteinek
tekintené őket, ami valóban relativizmushoz vezetne. A metafizikai rendszerek
történeti sokfélesége és eldönthetetlen vitáik ténye nem lehet döntő érv a meta¬
fizika lehetősége ellen, hanem , szellemtudományos elemzésből kiinduló sziszte¬
matikus vizsgálatnak kell a metafizika lehetetlenségét kimutatnia".""
Hangsúlyozni kell ugyanakkor azt is, hogy amennyire tiltakozik Dilthey a
szkepticizmus-vaddal szemben, alahüzva az összes tudomänyterületet ätfogö
ismeretelmélet iránti elkötelezettségét, annyira tiltakozik a metafizika lehetősége
ellen is, , amely arra vállalkozik, hogy a világösszefüggést fogalmak összefüggése
révén érvényes módon mondja ki" — márpedig ebben az első levelében éppen
ezt az elgondolást tulajdonítja Husserlnek.
Husserl a maga részéről válaszában visszavonulót fúj a szkepticizmusvád vo¬
natkozásában, és ígéri, hogy a Logos-ban, a tanulmány megjelenési orgánumában
külön visszatér erre. Azt is kijelenti, hogy nem Dilthey-re gondolt... A békülé¬
kenységben még tovább is megy, mert elhatárolódik a metafizikától is, legalábbis
az általa tovább precizírozott értelemben véve - hiszen a Dilthey első levelében
adott meghatározásba számos koncepció beletartozhat, például épp a Logikai
vizsgálódások koncepciója is, legalábbis Dilthey elgondolása szerint.
Úgy tűnik tehát számomra, hogy ami ellen Ön mint metafizika ellen harcol, az nem
ugyanaz, mint amelyet én elismerek, sőt művelek. [...] A létezőkről szóló valamennyi
tudomäny (jede Daseinswissenschaft), peldäul a fizikai természet, az emberi szellem,
stb. tudománya eo ipso metafizikava alakul (az én metafizikafogalmamnak megfele¬
lően), amennyiben vonatkozásba kerül a fenomenológiai lényegtannal, s ebből mint
forrásából végső értelemmagyarázathoz, tehát igazságtartalmának végső meghatá¬
rozásához jut. [...] A létező minden természetes megismerése [...] nyitva hagyja a
problémáknak azt a dimenzióját, melynek megoldásától függ a lét utolsó, végérvényes
értelemmeghatározása és a , természetes" (első) beállítottságban már elért igazságok
végső kiértékelése."
64 TJo., 306.
6 Uo., 303.
66 TJo., 308. A fordítást módosítottam.
+ 38 +