Oldal 17 [17]
BEVEZETÉS
A , TÖRTÉNETI ISKOLA" FILOZÓFIAI MEGALAPOZÁSA
Az egyik mű, amelyben Dilthey például kifejezetten utal a Schleiermacher élete
második kötetére, a Bevezetés a szellemtudományokba című munka, amelyet
1883-ban jelentetett meg. E mű egyrészt részoka az életrajz befejezetlenségének,
másrészt azonban osztozik sorsában: maga is torzóban maradt, maga is csak
első kötetként maradt fenn nagyívű történeti áttekintéssel és a rendszeresként
előre jelzett rész rövid előzetesével, miközben e második kötetként beharangozott
rendszeres rész itt is csak résztanulmányokig, kéziratos feljegyzésekig jutott el.
Misch és a 20. századi filozófiai hermeneutika valamennyi művelője szem¬
pontjából döntő fontosságú lesz — mert vízválasztó jelleget fog ölteni —, hogy
Dilthey egész élete során kitartott az eddig mondottakban is láthatóan hangsú¬
lyos módszertani kiindulópontja mellett. Ez összetett meggyőződést foglal ma¬
gában. Egyrészt úgy vélte, John Stuart Millnek, Auguste Comte-nak és sok más
kortárs gondolkodónak igaza van abban, hogy a természettudományok kitüntető
jegyeinek mondják az általánosérvényűséget és az objektivitást, miközben ez
nem állítható a történeti és társadalomtudományokról, noha jogosan elvárha¬
tó lenne. Másrészt azonban meg volt győződve arról, hogy a jogos elvárásnak
semmiképp sem úgy kellene eleget tenni, ahogyan a szerinte tévúton járó Mill,
Comte és a többiek vélelmezik, amikor arra törekszenek, hogy módszertanilag
a természettudományokhoz idomítsák a szellemtudományokat. Ezzel ugyanis
teljességgel megfosztják e tudományokat sajátszerűségüktől, melynek legmé¬
lyebb, bár nem egyedüli alapja tárgyuk individualitása, mely kimondhatatlan
(individuum est ineffabile) és megismételhetetlen. Így aztán Dilthey abban lát¬
ta feladatát, hogy egyfelől a szellemtudományok sajátszerűségének, ehhez illő
eljárásmódjainak meggyőző bemutatásával elfogadtassa különállásukat a ter¬
mészettudományoktól, másfelől azért valamilyen módon mégiscsak biztosítsa
objektivitásukat, amely itt abban áll, hogy nincsenek kitéve a mindenkori kutatói
önkénynek.
A Bevezetés ezt a feladatot egyrészt nagyívű történeti áttekintéssel igyekszik
megoldani, másrészt elkezdi taglalni azt a hármas osztatú sémát, amelyet ké¬
sőbbi műveiben is alkalmaz: a természettudományok és a szellemtudományok
között a pszichológia kap helyet mint összekötő jellegű tudomány — mar ha
Dilthey-t követve megfelelően értelmezzük, és nem hagyjuk, hogy a természet¬
tudományok kisajátítsák."
17 Lásd erről részletesen és árnyaltan Pléh Csaba: A lélektan története, Budapest, Osiris, 2010,
295-306. (6.3. Magyarázat és megértés. A szellemtudományos pszichológia), különösen 296—299.
(6.3.1. Szellem és történelem a lélekben: Wilhelm Dilthey) fejtegetéseit.
+ 16 +