Page 170 [170]
érette, s azért járna haza, és Lábaival azért perselné a! gyenge füveket. Azután egyne¬
hány órákkal, a" mi tréfás jó Gazdánk, kijelentette, nagy nevetséggel, hogy ott az ud¬
vari paraszt oláh Biró járt, s azok a Láb-Nyomok, annak Lábának nyomai. Mi erre
nagy múlattsággal töltöttük az időt, de semmiképpen, el-nem hitethettük azon jó Ba¬
râtunkkal, jéllehet értelmes, és a’ Kôz-renden felyül való ember volna, (:ma-is az, Tiszt,
és él: hogy az egéssz dolog tsak tréfa; Sőt nehezen szenvedte, hogy mi a!" főben járó
Nagy Dolgot tréfára, merészellyük fordittani, és végtére kész vala arra menni, hogy
azon Szegény Lélekért böjtölni is fog. Illyen nagy ereje vagyon, a" már fellyebb le-irott
Babonaságnak és babonázásnak; következendőleg, igen szükségesnek látom
b. Ennek az elterjedett Babonaságnak, és babonázásnak Eredetét, és
Kútfejét is, a: menyiben tapasztalhattam leirni. Én miólta az Embereket esmérni kez¬
dettem, úgy tapasztaltam, hogy annak a’ Babonasägnak, es Babonäzäsnak, a’ melly
most fel-tétletlik, két nevezetes Eredetei és Kutfejei vagynak főképpen; ugymint
1% A! Nevelés és
2dik Az Emberi Tärsasägböl be-vett roszsz Szokäsok.
Ha mär fel-veszszük itten
|= A’ Nevelest, hogy a’ Gyermekeknek Nevelesektöl, felettébb, igen sok ftig¬
jön, tsalhatatlan, es a’ mindennapi példákból, állandó igazság, az akár, a" fő, akár a
Köz Rendeknek Gyermekinek Neveléseket nézzük-meg. Mert ha a" fő Rendek" Udva¬
raikban megyünk, ottan láttyuk azt; és magam-is Ifju Deákságomtól fogva, sok hellye¬
ken tapasztaltam: hogy a" Fő Rendü Atyák, és Anyák, minden szorgalmatossággal is,
igen nehezen, sőt el sem kerülhetik, hogy alatson születésü, és nem jól neveltetett Daj¬
kákkal, és külömb külömbféle természetü Babonás Tselédekkel ne-elegyedjenek az ő
Fő-Rendü Magzataik; Fiaik és Leányaik. Következendőleg, a" Nevelés által, ollyan Ba¬
bonás értelmeket szivnak-bé Gyermekkorokban; a" mellyeket meg élemedett idejek¬
ben-is, igen nehezen vetkezhetnek-le magokrél; az Elmének leg-jobb mivelese ältal is.
Szämtalanok erre a’peldäk a’ Fö-Rendek’ Udvaraikban, fökent a’ F6-Aszszonysägoknäl,
nem mindeneknél, de igen sokaknál, a" kiknél, menyire mehetnek igen sokszor; a" béjá¬
ró babonás vén Aszszonyok, világosabb, s bizonyosabb dolog, mint sem szükség vólna,
példákkal meg-bizonyittani. Mindaz által, még sem álhatom meg, hogy ezt elő ne hoz¬
zam; a’ mint régen egy udvarban tapasztaltam; és ez az: , Egy Uri dáma, gyenge korá¬
tól fogva, nevelkedett egy babonás Dajkának gondviselése alatt; a" Dajkája pedig, hol
játékból, hol a" Kis-Aszszonnyal időt töltessen; hol egyéb okokból, a’ maga babonázását
üzte, mellyet az ő babonás Annyától (:hallottam, hogy Boszorkánynak tartották a
Dajka Annyät:) tanúlt volt, és néha rostát vetett, néha ónat öntött, ollykor tzernákat
bogzott, néha fuszullykával olvasott, és úgy jövendölte a" Kis-Aszszonynak jó, vagy bal
szerentséjét. Ezt a" Dajkát, a" Kis-Aszszony szerette, meg-élemedvénis magánál tartotta,
vélle magát mulatta, és a’ gyermeksegiben tanült babonázáshoz annyira hozzá tanúlt,
hogy egy babonás Aszszonyság telék belőlle, és semmi pallérozás által, magát ebből
egeszszen ki nem tisztithatä.[”] De ha fordittyuk Szemeinket a’ Köz-rendekre; minthogy
azoknak Gyermekeiknek Nevelesek, az ö ällapottyokhoz kepest, többire igen alatson,
169