Page 144 [144]
azokkal nints dólgom, külömben is e" felöll már meg vólt a" viadal; hanem keresem
tsak azokat a! kisirteteket, melyeket, azt gondolják a" félelmes szivü babonások, hogy
most is gyakran látnak. t: i:
§.2. Sokat próbált aszszonynak, nem tisztaszemélynek tartatik az, a! ki éjjel egyedül
künn mér járni, puszta épületbe, pintzébe bé menni; akár ki is pedig igen nagy fejűnek,
a! ki temetőbe, templomba anyival is inkább vesztő helyre el mérne menni, mert min¬
denütt ott a! kisirtet valami formában, mely vagy vezet, vagy kisér. Ha fejér gunyában,
ősz, nagy szakállu ember, nints attól miért félni, az jó kisértet, mert nem árt, hanem
pénzre viszen, a! hol meg áll, és el tünik, megkell ott ásni, mert ott van a! kints: de ha
az fekete, rettentő formáju, óltalmazkodni kell tőlle, Istent emliteni, és keresztet vetni;
azonnal el tünik, és nem árthat.
Ezt a" módot el fogta vólt mulatni V. Sz. M. midőn beteg kedves öttséhez tartozó
atyafiságos szolgálattyát tenni itten az Ipomnál múlatna, mert nem tsak látta, a" fen¬
tebb emlitett Mohából származott aszszonnyal együtt, a" galambúgos kapunál magas¬
sabb rettenetes ember formát, egy" nehány izben a" kapunál, hanem kissebb állapotra
apadván, és szelidebb formára változván, szemlélte a" kis ház ablakán is, melyben maga,
V. Sz. M. egyedül szokott vala hálni, és a mi nagyobb, attól egyszernél töbször meg
nyomattatást szenvedett, mert talán azt gondólta az a’ kisirtet, hogy a’ beteg vdlna
ottan.
§.3. A" fekete ló, ketske, matska, kutya, ha éjjel valaki előtt megfordúland, az is mind
kisirtet, valamelyik a! féle képben jelent meg az ördög, ki magát minden formára el vál¬
toztathattya.
Minden e félék megfordultak a" közelebb emlitett alkalmatossággal, az Ipam udva¬
rán, ki nem szégyenlette fia felőll azt erősitteni, hogy az ördögök gyötrik, mert nagy
hánykodásban vagyon.
De valljon nem szégyenli é az Ördög, hogy olyan ostoba léleknek tartatik, mint a?
ki e féle rettegtetésekkel akarná magához édesiteni valakit, és meg tsalni? Nem ezt kö¬
vette Éva Anyánk körül; nem így bánt Jézussal a? pusztában. Szépen sipol a" madarász,
hogy madarat foghasson: mely szerint okosabb költeményt koholt az, a" ki azt hagyta
emlékezetben, hogy az Ördög Sipossá válván, Sireni notával tsalta volna ki a’ Häme¬
lensi templomból a" gyermekeket, és mind addig tsalogatta, mig Erdélybe érkeztek.[?]
I
§.4. A Lüdértz kisirtetről simább még is a" költemény, mert az ámbár tüzesen jár, fossa
s. v. a" szikrát maga után, de meg érkezvén a’ hova tzélozott, jó forma férfi ábrázatra
változik, tsak hogy lúd lába marad, melyet tsak az vehet észre, a" kivel hál, mert igen
hideg a! lúd láb, a’ nyomát is olykor az ajtó előtt reggel meg lehet esmérni. A" kihez ez
532k Pfaff. In Epimetro Dissert. laudatae dedit Historiam Conflictus. [Pfaff fentebb jelzett Disser¬
tatiójának függelékében elmondja a vita törtenetet.]
>31 Jos. Benkö Transilv. T.I. p. 433. Conf. Hondorff. in Teatr. Hist. p. 348. Josephus Benké:
Transsilvania: sive magnus Transsilvaniae principatus. Vindabona, I. 1778. ]
143