Page 119 [119]
ban a kommentárjaiban, amelyeket Felmer művéhez fűzött, elfogadta, hogy arománok
a dákok leszármazottjai, de azt is fejtegette, hogy a románok ősei szláv nyelven beszél
tek, és ebbe a nyelvbe kerültek a latin szavak, aztán a kinyomtatott részhez kézírással
hozzáfűzte, hogy ,a románok a rómaiak betörése után leigázott, szolgasághoz szokott
nép", öltözetük olyan, mint a däkoke.* A román eredet kérdésében nem tudott olyan
markáns és koherens álláspontot kialakítani, mint hajdan Engel, bár már közelebb állt
hozzá, mint korábban. Hiszen korábban arról írt, hogy Iraianus különböző népeket
hozott a meghódított Daciába, Aurelianus sokat kiköltöztetett, de még maradtak, és
ezek a gótok jobbágyai lettek. Az erdélyi románság , mostani nagy számát legalább
résszerint a sokkal későbben a vidéki [szomszédos] tartományokból ideköltözött oláh¬
ságnak kell tulajdonítani".
kortársak kritikájának kereszttüzébe került. Petru Maior 1812-es - A románok eredeté¬
nek története Daciában című - művében valósággal átkot szórt Johann Karl Ederre. Né¬
zeteit személyes gyűlölettel magyarázta: azzal, hogy testvére elől Erdélyben egy román
nyert el magas állást. Így szerinte: , Az ilyenek, mint ezek, vadállatok, és az emberi nem
átkai." Engellel szemben már megbocsátóbb volt, mivel ez jóval korábbra tette a ro¬
mánok bevándorlását a Kárpátmedencébe. Ugyanakkor többször is kiszerkesztette En¬
gelt, aki a dákok, rómaiak és szlávok keveredését vallotta, s ezzel úgy tett, mondja Maior,
mintha kőből akarna vizet facsarni. Egészen másképpen vélekedett volna - fejtegeti
a román vitázó -, ha tudta volna, hogy a románok ma sem házasodnak idegenekkel."
A mitizáló szemléletnek megvan a maga logikája.
Eder kommentárjaiban a székelyek eredetének kérdését már nem is feszegette. Meg¬
maradt korábbi véleményénél: , A székelyek a legelsőbbször honnyokból kijött magya¬
rok eleiktől származott nemzetnek tartatnak." Aztán ,a magyarok utolsó bejövetelekor
a székelyek velök barátságos kezet fogván [...] együtt harcoltak". Azt viszont kézzel
hozzáfűzte kommentárjai nyomtatott fejtegetéseihez egy korabeli közmondásgyűjte¬
ményből (Kovács Pálnak közmondási. Győr, 1794), hogy ,a székely a pokolba is elmegy,
csak megfizessek”.*%
Nem kétséges, hogy Eder a pokolba kívánta a cenzúrát. Helvetiusra csak kéziratban
utalt. Hiszen Helvetius könyve, amelyből idézett - Az emberről - sok olyasmit tartal¬
mazott, amit Engel a sorok között kimondott, és az ilyesmire éppen Eder hívta fel a fi¬
gyelmet Schlözernek írt levelében. Példa erre, hogy Batsányi János a maga példányában
oldalhúzással jelölt ilyen helyeket. Íme: , Minden nemzet életében van olyan időszak,
40 OSZKK, Quart. Lat. 488. 24.
#1 Eder: Erdelyorszäg, 1796, XXXII- XXXIV.
16 Petru Maior: Istoria pentru inceputul romänilor in Dacia. I. Szerk. Florea Fugariu. Bucuresti: Al¬
batros, 1971, 130.
#9 Maior: i.m. 1971, 155.
164 Eder: Erdélyország, 1796, XXV- XXVI.
16 OSZKK, Quart. Lat. 488. 211.
118