Page 117 [117]
a magyar tézisnek, mely szerint a nemesek az ősi egyenlőség hordozói, a jobbágyok vi¬
szont közösségellenes tetteikkel, árulással, lázadással eljátszották a szabadsághoz való
jogukat. Tartalmilag viszont hasonló az 1744-es, már említett törvényhez, és ahhoz
a véleményhez, amelyet a diéta a Supplexről kialakított.
Néhány év múlva Eder és Engel megbékéltek, mert ez utóbbi Erdély-történetet akart
írni, és Eder a maga forrásismeretét egykori ellenfele rendelkezésére bocsátotta. A tör
téneti megismerés és alkotás szenvedélye legyőzte a személyes indulatokat és sérelmeket.
Amikor Cserey Imre gyulafehérvári kanonok a Schesaeus-kiadásért emlékéremmel
tüntette ki Edert, az ünnepelt örömét annak hangsúlyozásával fejezte ki, hogy ő ugyan
, Erdélyi, nem azért, mert született erdélyi, (noha a születési hely az emberre mágikus,
megmagyarázhatatlan módon hat), hanem mert szenvedélyesen ragaszkodom Erdély¬
hez, annak politikai alkotmányához, és egyetlen külföldit sem irigyelek hazája alkot
mányáért. Minden, ami Erdély javát és díszét valamilyen formában illeti, az én bálvá¬
nyom."5 Ez lehetett az Engellel való barátság alapja is. 1806-ban Eder már Engelnek
- mint barátjának - arról írt, hogy , Ön a cselekvés rendkívüli jelensége. Milyen élén¬
ken érdeklődik Erdély története iránt! Ön képes még egy halottat is felvillanyozni."§
Ekkor ugyanis már romlott a látása, és verseket írt, amihez - mint Engelnek írta — nincs
szükség könyvekre." És titkon, vagy talán nem is titkon, imponált neki, ahogy Engel
cenzorként szembeszállt a kormányzati cenzúrával. Hiszen Eder maga is némileg a cen¬
zúra áldozata volt. És bár Eder nem írt olyan monografikus munkákat, mint Engel, az
utókor a szász történetírás megalapítójának tartja," akinek munkái kiemelkednek
a többi történeti írás közül, és aki megalapozta ,múltunk mélyebb megismerését".""
Legjelentősebb munkája Martin Felmer 1780-ban megjelent Erdély-történetének"" olyan
újrakiadása volt, amelyhez szinte hasonló terjedelemben magyarázatokat fűzött."
A könyv legértékesebb példánya pedig az, amelyet saját kézírásos megjegyzéseivel látott
el. És a borító belzeten meg is jegyezte: , Ez az írás cenzori engedély nélkül jelent meg.
A cenzor, egy székely, azért nem engedte volna, mert én a székelyeket és a szászokat
egyenjogú rendekként mutatom be. A cenzori engedélyt semmiképpen sem kellett volna
a könyv jósága elismeréseként megszerezni; nem érvényes-e nálunk a filozófiai és poli¬
“5 OSZKK, Quart. Germ. 449.
© OSZKK, Levelestär: Eder levele Engelnek, 1806. jan. 10.
*7OSZKK, Levelestär: Eder levele Engelnek, 1805. märc. 8.
#8 Friedrich Teutsch: Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsische Volk III. Hermannstadt:
Krafft. 1907, 69.
# Friedrich Teutsch: Die Entwicklung unseres nationalen Bewußtseins. Bilder aus der vaterländischen
Geschichte, II. Hg.. Friedrich Teutsch. Hermannstadt: W. Krafft, 1899, 385.
#0 Martin Felmer: Primae Lineae, M. Principatus Transylvaniae Historiam, antiqui, medii et recentioris
aevi referentes et illustrantes. Cibinii: Typis Barthianis, 1780.
Josephus Carolus Eder: Observationes criticae et pragmaticae ad historiam Transsilvaniae sub regibus
Arpadianae et mixtae propaginis. Additis decem excursibus ceu prolegominis historiae sub principibus
Transsilvaniae. Cibinii: Hochmeister, 1803.
116