Oldal 111 [111]
nemzet számára hellyel-hellyel állított iskolákban kezdett kisdedek nevelése, a papi
rendnek illő alkalmaztatására eredő nagyobb gondosság, az 1791-ben tartatott országy¬
gyűlésnek közönségesen a paraszt ember sorsának enyhítését tárgyazó több kegyes tör
vényei és más affélék bizonyos reménységet nyújtanak, hogy időjártával hazánk legszá¬
mosabb nemzetének erkölcse is jobb karba tétetik."
Az 5. jegyzet: Úgy vagyon: az ügyefogyott embernek keserves volta azáltal még
inkább keseríttetik, hogy közönségesen mindenféle gonoszságot, amelynek elkövetése
által szegénységét enyhíthetné, gyanítanak felőle. Magnum Pauperies opprobrium jubet
Quidvis et facere et pati. Horat. III. 24. Nem lehet szánakozó megilletődés nélkül ol
vasni, mennyire ment légyen régentén Erdélyben az oláhságra vetett mindenféle, de
nevezetesen a tolvajkodást illető gyanakodás. A tizenötödik században e következendő,
Mátyás király 1469-ben költ parancsolata által helybe hagyatott rendtartás volt Erdély¬
ben. Ha valaki elveszett marhájának nyomát valamely magyar vagy szász helységig el¬
vihette, a lakosoknak megengedtetett, hogy ártatlanságokról megesküdjenek, és azáltal
mentek voltanak: ellenben, ha a marhájokban megkárosodott ember a nyomot vala¬
mely oláh faluba vihette, nem a lakosok, hanem a káros maga eskedtetett meg, s az
oláhok az elveszett marhának megfizetésére kényszeríttettek. Az újabb erdélyi törvény
efféle, az igazsággal nem könnyen egyeztethető nemzetek között való különbséget nem
tészen. Approb. Const. P. V. Edict. 372"!
Viszont ha Edernek polemizálnia kellett, már harcias hangot kellett megütnie neki
is. És kellett polemizálni, mert Johann Christian Engel - névtelen recenzióban - olyan
éles bírálatban részesítette egykori göttingai professzora, Schlözer szászokról szóló köny¬
vét, amit nem lehetett szó nélkül hagyni.?? A professzor, a felvilágosodás európai nagy¬
sága persze nem tehette meg, hogy vitába száll egy 28 éves , kancellistával", Ederre bízta
a választ, sőt valósággal megparancsolta neki - annál is inkább, mert Engel ezt, már¬
mint Edert, nemcsak úgy állította be, mint a szász nemzeti jogok apologetáját, hanem
„romänellenes buzgalommal” jellemezte." Schlözer azért is Edert tolta maga elé, mert
Engel által megbírált könyvében megjegyezte, hogy a románok 1791-es beadványában,
a Supplexben ,példás történeti tudatlanság uralkodik, ami a cáfoló [mármint Eder]
tudós jegyzeteivel éles ellentétben áll"?! Emellett Engel megbírálta Eder Schesaeus-ki¬
adását is, holott 14 évvel korábban Edernek is tanítványa volt. Engel ugyanis az addig
ismeretlen források közlését tartotta elsődleges feladatnak. A nagy tudósok nagy kér
désekről szóló vitája mögött mindeközben feltárult örök kisszerűségük is. Schlözer, aki
11 Eder József Károly: Erdélyország ismertetésének zsengéje. Kolozsvár - Szeben: Hochmeister Márton,
1796, XXXVII-XXXIX.
HA kérdéskört megvilágítja Bíró Annamária: Nemzetek Erdélyben. August Ludwig Schlözer és
Aranka György vitája. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2011.
153 Allgemeine Literatur-Zeitung, 1798. 53. sz. 420.
#4 August Ludwig Schlözer: Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen.
Göttingen: Vandenhoek-Ruprecht, 1797, 667.
#5OSZKK, Fol. Lat. 318. Joseph Karl Eder: Engel der Recensent. 5. v.
110