Oldal 111 [111]
OCR
nemzet számára hellyel-hellyel állított iskolákban kezdett kisdedek nevelése, a papi rendnek illő alkalmaztatására eredő nagyobb gondosság, az 1791-ben tartatott országygyűlésnek közönségesen a paraszt ember sorsának enyhítését tárgyazó több kegyes tör vényei és más affélék bizonyos reménységet nyújtanak, hogy időjártával hazánk legszámosabb nemzetének erkölcse is jobb karba tétetik." Az 5. jegyzet: Úgy vagyon: az ügyefogyott embernek keserves volta azáltal még inkább keseríttetik, hogy közönségesen mindenféle gonoszságot, amelynek elkövetése által szegénységét enyhíthetné, gyanítanak felőle. Magnum Pauperies opprobrium jubet Quidvis et facere et pati. Horat. III. 24. Nem lehet szánakozó megilletődés nélkül ol vasni, mennyire ment légyen régentén Erdélyben az oláhságra vetett mindenféle, de nevezetesen a tolvajkodást illető gyanakodás. A tizenötödik században e következendő, Mátyás király 1469-ben költ parancsolata által helybe hagyatott rendtartás volt Erdélyben. Ha valaki elveszett marhájának nyomát valamely magyar vagy szász helységig elvihette, a lakosoknak megengedtetett, hogy ártatlanságokról megesküdjenek, és azáltal mentek voltanak: ellenben, ha a marhájokban megkárosodott ember a nyomot valamely oláh faluba vihette, nem a lakosok, hanem a káros maga eskedtetett meg, s az oláhok az elveszett marhának megfizetésére kényszeríttettek. Az újabb erdélyi törvény efféle, az igazsággal nem könnyen egyeztethető nemzetek között való különbséget nem tészen. Approb. Const. P. V. Edict. 372"! Viszont ha Edernek polemizálnia kellett, már harcias hangot kellett megütnie neki is. És kellett polemizálni, mert Johann Christian Engel - névtelen recenzióban - olyan éles bírálatban részesítette egykori göttingai professzora, Schlözer szászokról szóló könyvét, amit nem lehetett szó nélkül hagyni.?? A professzor, a felvilágosodás európai nagysága persze nem tehette meg, hogy vitába száll egy 28 éves , kancellistával", Ederre bízta a választ, sőt valósággal megparancsolta neki - annál is inkább, mert Engel ezt, mármint Edert, nemcsak úgy állította be, mint a szász nemzeti jogok apologetáját, hanem „romänellenes buzgalommal” jellemezte." Schlözer azért is Edert tolta maga elé, mert Engel által megbírált könyvében megjegyezte, hogy a románok 1791-es beadványában, a Supplexben ,példás történeti tudatlanság uralkodik, ami a cáfoló [mármint Eder] tudós jegyzeteivel éles ellentétben áll"?! Emellett Engel megbírálta Eder Schesaeus-kiadását is, holott 14 évvel korábban Edernek is tanítványa volt. Engel ugyanis az addig ismeretlen források közlését tartotta elsődleges feladatnak. A nagy tudósok nagy kér désekről szóló vitája mögött mindeközben feltárult örök kisszerűségük is. Schlözer, aki 11 Eder József Károly: Erdélyország ismertetésének zsengéje. Kolozsvár - Szeben: Hochmeister Márton, 1796, XXXVII-XXXIX. HA kérdéskört megvilágítja Bíró Annamária: Nemzetek Erdélyben. August Ludwig Schlözer és Aranka György vitája. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2011. 153 Allgemeine Literatur-Zeitung, 1798. 53. sz. 420. #4 August Ludwig Schlözer: Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Göttingen: Vandenhoek-Ruprecht, 1797, 667. #5OSZKK, Fol. Lat. 318. Joseph Karl Eder: Engel der Recensent. 5. v. 110
