Seite 104 [104]
kat és nem értelmünket áldoztuk fel", hiszen nem vak engedelmességet fogadtak meg.
És szóvá tette a még gyermek József önfejűségét, de azt is, hogy mennyire szeretetre
méltó módon tudott viselkedni. Nagy Frigyeshez hasonló akart lenni, és a népek atyja,
aki alattvalói szeretetét tartja saját biztonsága őrének. És míg a folyóirat hallgatott a csá¬
szár parasztvédő intézkedéseiről, Eder gondosan felsorolta őket, és úgy látta, a császár
közvetítő szerepet akart játszani a nemesség és a parasztság között, ki akarta békíteni
egymással a szemben álló rendeket, hogy elejét vegye egy olyan , félelmetes forradalom¬
nak", mint a francia, és Nagy Lajos, Mátyás, Mária Terézia példája jelzi, hogy ,a nagy¬
lelkű nemességet" sértő alkotmányellenesség miatt maradt el a siker. Annál nagyobb
egyetértéssel ecsetelte viszont Eder a jozefinista egyházpolitikát, azt, hogy a hatalmas
egyházi vagyonokat a közjó szolgálatába akarta állítani, felszámolta a szerzetesrendeket,
,visszahelyezte a püspököket hivataluk törvényes jogaiba, melyeket csak a római Kúria
- a babonától és a középkori tudatlanságtól támogatott — messze tekintő politikája vett
el”, és ezek a püspökök mégis szembefordultak ,a fejedelemmel, aki rabláncaikat szét
törte". Eder magasztalta József gazdaságpolitikáját, valamint a vallási türelmet célzó
politikáját is, azt, ahogy az egyházi szertartásokban a kereszténység szellemét akarta
biztosítani. Ezért háromszoros szégyen sújtsa azt, aki Boldogtalan József hamvait meg¬
szentségteleníti. De azért a honi jozefinisták tragikumát mi sem érzékelteti jobban, mint
az, hogy miközben magasztalták a császárt egyes reformjaiért, egyes emberi tulajdon¬
ságaiért, tisztában voltak a józsefi politika negatívumaival. A társadalmi és politikai
erőegyensúly-viszonyok úgy alakultak, hogy az uralkodó hatalmát korlátlannak hihet
te, és a felvilágosodás emberei is rajta keresztül próbálták eszményeiket megvalósítani
- amíg erre esélyt láttak. II. Józseffel végül viszont magának a Monarchiának a vezető
rétege is szembefordult, nem is beszélve olyan régiók szabad parasztságáról, mint Tirol
vagy a Székelyföld. Eder később emlékbeszéde kéziratának margóján meg is jegyezte,
hogy Samuel Brukenthal elmondta neki, amit az egyik francia hercegi nevelőtől hal
lott: Jobb, ha gyorsan egy herceg megy tönkre, mint hogy később az egész Monarchia
az önfejűségétől szenvedjen." (És Eder véleményét megerősíti Kazinczy ítélete is. A nyil
vánosságnak szánt Pályám emlékezetében József nagyságát és szándékait is magasztalta,
de keserűen jellemezte: , Nagy ember volt, de szerencsétlen uralkodó."? Elhallgatta,
hogy mi miatt is volt szerencsétlen. De magának - és nem a nyilvánosságnak szánt el¬
mélkedéseiben - megjegyezte: , Józsefnek is az a szerencsétlensége volt, ami sok nagy
embereknek, hogy inkább nézetteték nagynak azok által, akik őtet ritkán látták, mint
akik mindennap vagy gyakran. Sokszor volt ellenkezésben magával. Így aztán: ,A Jó¬
zsef felvilágosodottsága hadnagyocskai felvilágosodás volt, s igen gyakran csak pajzán¬
ság."99) Más szóval: József császár eljátszotta a tartós reformpolitika esélyeit.
4*1OSZKK, Fol. Germ. 155. 1-20.
102 Kazinczy Ferenc: Válogatott művei I. Szerk. Szauder József. Budapest: Szépirodalmi, 1960, 114.
43 MTAKK, K 605, Kazinczy Ferenc szabadkőműves iratai, 57.
103