Seite 103 [103]
Samuel Brukenthalt viszont nyugodtan magasztalhatta, amikor neve napját ünnepel
ték a szabadkőművesek kezdeményezésére létrehozott olvasótársaságban, annál is in¬
kább, mert a társaság tagjai először egy kolostorban üléseztek, de aztán Brukenthal
gondoskodott új és megfelelőbb helyről. Jellemző azonban, hogy Eder milyen nagy pél¬
dákra hivatkozott. Először is Mátyás királyéra. , Volt olyan idő, amikor a magyar kirá¬
lyok államai a literátor világban jelentős nevet szereztek, és ami a tudományok virága¬
it illeti, talán Európa többi államával is megmérkőzhettek. Ebben az időben hazánkban
is alakult irodalmi társaság Societas Septemcastrensis név alatt, és minden erdélyinek
örökké tisztelnie kell Conrad Celtis nevét. De Mátyás nincs többé. (Mint tudjuk,
a neves humanista tudós Bécsben a Societas Danubianát, Budán a Sodalitas literaria
Ungarorumot alapította meg, ennek volt az erdélyi társintézménye a Societas Septem¬
castrensis.) Ugyanakkor Erdélyben nem haltak ki a tudósok. , Bethlen Gábor, a tudo¬
mányok pártfogója és maga is tudós, a honi fejedelmek között rendkívüli jelenség. Mű¬
veltségének hamis iránya kora fogyatékossága. Viszont mást, aki ilyen súllyal lépett
volna fel, nem említett, még II. József dicséretét sem adta elő, említette viszont azt
a francia fizikust, aki az Akadémiának otthonát ajánlotta fel, valamint Richelieu-t, to¬
vábbá célzott Francis Baconra, és - talán célzatosan - több művészet és irodalompár¬
toló francia államférfira is név szerint emlékeztetett. Majd Addison, Newton, Pope,
Helvetius példáját mutatta fel, és a jó ízlés fontosságáról értekezett. A társaság célját
viszont csak az olvasásban és az olvasmányokról szóló véleménycserében látta, "" holott
a páholyvilágban már korábban felvetődött az igény, hogy többen összeállva megírják
Erdély történetét." A jozefinista kor viszont aligha kedvezett ennek, a császár ugyan¬
is a múltat igyekezett eltörölni, Erdélyben fejtette ki a legradikálisabb reformtevékeny¬
ségét, ami sokaknak sokat ígért, de a császár halálával hamvába holt. És fellángoltak
azok, amiket a császár el akart fojtani: a nacionalizmusok.
1790. március 15-én Eder tartotta a páholy utolsó előtti ülésén az elhunyt császárra
emlékező beszédet, amely - a páholy jegyzőkönyve szerint - , teljességgel alkalomhoz
illó, meggyőző"? volt.?? És óvatosan kritikus is, sőt fullánkos, de árnyaltabb képet adott
a császár személyiségéről és törekvéseiről, mint a nagyszebeni folyóirat. Ez a haza visz¬
szaállítóját ünnepelte a rendeleteit visszavonó császárban, nagy és fényes gondolatnak
nevezte a birodalom egységesítését célzó szándékát, és rögtön párhuzamba állította
a francia kortársak centralizációs politikájával és a forradalommal." Eder a rendeletek
visszavonását , szomorú és kétségbeeséssel teljes állapotnak" nevezte, és a császárt bol¬
dogtalan férjnek, apának és uralkodónak minősítve együttérzését fejezte ki, de rögtön
megjegyezte, hogy az uralkodó iránti engedelmesség csak azt jelenti, hogy ,akaratun¬
7 QSZKK, Quart. Germ. 447.
8 Ferdinand Zieglauer: Geschichte der Freimaurerloge St. Andreas zu den drei Seeblattern in
Hermannstadt (1767-1790). Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde, 1875, 12. k. 520.
’® Zieglauer: Geschichte, 1875, 503.
#0 Joseph II. der Wiederhersteller des Vaterlandes. Siebenbürgische Quartalschrift, 1790, 2. sz. 135.
102