Page 99 [99]
Babonagyűjteményünkben az a népi hiedelemvilág jelenik meg, amely Nyugaton
körmönfont, tudós demonológia nyersanyaga lett, hordozói pedig ennek a demonoló¬
giának és a közösségi bűnbakkereső szenvedélynek az áldozatai. Nálunk olyan tudós
román demonológia nem alakult ki, mint Nyugaton, az archaikus képzeteket nem pá¬
rosították fejlett, modern demonológiával, amelyen aztán a felvilágosodás már csak el
borzadt és nevetett, már amennyire megismerte. Viszont nálunk hiányzott az a boszor¬
kányüldözés- és babonaellenes irodalom, amely Nyugaton könyvtárnyira duzzadt. A mi
babonairtóink a nyugati egyetemeken szerzett olvasmányaikból vagy csak nyugati
könyvekből vették babonaellenes tudományukat. Úgy tűnik, egy-két kivételtől eltekint
ve nem igazán ismerték a népi hiedelemvilágot. A nép nem tárta fel előttük titkait.
A vallásos életforma azonban nemcsak társadalmi fegyelmet biztosító külsőség volt.
Igaz, rontó lázadásra is ingerelt, ugyanakkor ihlet forrása lehetett a rontás elhárítására.
A Mi Atyánkat rontó szándékkal el lehetett mondani visszafelé, egyes elemeit rontásra
használni, de a rontás elhárítására is, és példájára javító imákat alkotni. A babonairtó
papok az igaz vallásban és a felebaráti szeretetben látták a babonaság ellenszerét. A sze¬
retetben látta Spinoza is, akárcsak a pietista lelkész, vagy a babonákról értekező 20.
századi tudós." Csakhogy ez a szeretet túl elvont. A javító ima személyessé tette az
ember és az Isten közötti kapcsolatot.
Van valami heroikus vonás abban, ahogy egyes papok felvették a harcot a babo¬
nasággal. És tették ezt olyanformán, hogy valösägos „nepi” imät gyártottak, vagy adtak
tovább. Például a Kolozsvárt is tanító katolikus teológus, Molnár Ker. János, aki a pász¬
toroknak esti imaként a következőt ajánlotta:
Gaz álmok távul essenek,
rút látásink elvesszenek,
az ördög kötve tartassék,
hogy testünk meg ne förtözzék.
A szerző, Molnár Ker. János elismert írástudó volt, de műve, amelyből idéztünk, ön¬
maga karikatúrája. Hiszen alaposan kitanította a pásztorokat, hogy milyen állat a ri¬
nocérosz és az elefánt, a párducról pedig gondosan kifejtette, hogy ,a tyúkot, kígyót,
fokhagymát gyűlöli, s ha laz ember] a tyúknak fokhagymás levével magát megkeni, ne
féljen tőle", sőt ,a párduc az ember ganait úgy szereti, hogy tudván azt a pásztorok,
zsákba fülfüggesztik, amelyre fölugorván a párducok s el nem érhetvén, addig ugrálnak,
még meg nem szakadnak s meg nem dermednek?". És ezt az életszerűtlen okfejtést azzal
a figyelmeztetéssel toldotta meg, hogy a református Bod Péter könyveit ne olvassák,
mert , hazudnak, ártalmasak". Ne olvassák az evangélikus , Beniczky Péter énekes köny¬
vecskéjét” és ,az Hármas Históriát ne olvassák. Átkozott, ártalmas, tudatlan, hazugsá¬
got foglal magában". Olvassanak Kempis Tamást és Pázmány Péter imádságos köny¬
387 Negelein: Haupttypen, 1935, 438.
98