Page 98 [98]
kétség, ellenáramlat működik benne", és ez eleve gátolhat a siker elérésében. Viszont
könnyen az előjelek rabja lehetett, és az önszuggesztió eszközeként maradt a kuruzslás.
És amikor az erdélyi ankét anyagát olvassuk, óhatatlanul felvillan Spinoza komor kór¬
képe: ,...az emberek szükségképp indulatoknak vannak alávetve, és úgy vannak meg¬
alkotva, hogy szánakoznak a szerencsétleneken, s irigylik azokat, akiknek jól megy
soruk; hogy jobban hajlanak a bosszúra, mint a könyörületességre; s ezenkívül min¬
denki arra törekszik, hogy a többiek az ő gondolkodása szerint éljenek: helyeseljék, amit
ő helyesel, s vessék el, amit ő elvet. Innen van az, hogy mivel valamennyien első akar¬
nak lenni, vetélkednek egymással, s tőlük telhetőleg igyekeznek egymást elnyomni;
a győztes pedig inkább azzal dicsekszik, hogy ártott másnak, mintsem, hogy használt
önmagának." Mindenki vetélkedett a maga világában, és ártott másnak, vagy inkább
mindenki azt hitte, neki ártottak, ha kár érte.
A mágikus állóháborúban az igazi frontharcos szerepét a boszorkányok játszották.
Ők is sokfélék. Lehettek szomszédsági konfliktusokból és irigységből előpattanó rontó
lények; lehettek hivatásos rontó-gyógyító varázslók; lehettek éjszakai démonok, úgyne¬
vezett nyomó lények, mint a lidérc, aki az áldozatával még közösülhetett is. Két világ,
az evilág és túlvilág között közvetítettek, közlekedtek, vagy okkult erőkkel szövetkeztek,
okkult erőket jelenítve meg. Ugyanakkor általában a társadalmi-közösségi élet pere¬
mén elhelyezkedő alakok, gyengék, akik gyengeségükben mágiával akartak úrrá lenni
a világon, viszont gyengeségük miatt ki voltak téve a közösségi erőszaknak, a közössé¬
gi erőszak olyan formáinak, mint a vízpróba, kínzás, gyilkosság, aztán holtukban a ki¬
hantolás... Egy-egy bűnbak feláldozása pedig visszaállította a közösségi békét.
A felvilágosodás eszmevilága és a paraszti mágikus világ kizárta egymást. Minden
pap egy mártír és egy diplomata volt. A felvilágosodásból a mágiába, a boszorkányok
világába csak leszédülni lehetett. A neves angol antropológus megpróbálta; alkalmaz¬
kodni akart az azande indiánok kultúrájához, osztozni reményeikben és örömeikben,
apátiájukban és bánataikban; átélte betegségeiket, úgy étkezett, mint ők, sikeresen meg¬
tanult hozzájuk hasonlóan , feketén gondolkodni? és , feketén érezni", így maga is belé¬
pett a boszorkányság világába, de nem tagadta: ,gyakran nehezen tudtam megakadá¬
lyozni ezt az aláhullást az esztelenségbe".
A felvilágosodás ideológia, ababonaság mágia, a két hiedelemhalmazban azonban
vannak közös vonások, hiszen a felvilágosodás antropológiája, pontosabban az embe¬
ri természet eredeti jóságáról vallott képzet maga is mágikus jellegű, ugyanakkor ideo¬
logikus, mert legitimálja az eredendő bűn képzetére épülő világ átalakítását.
383 Sigmund Freud: À mindennapi élet pszichopatolögidja. Budapest: Gabo, 2006, 302.
38 Spinoza: Politikai tanulmány és levelezés. Budapest: Akadémiai, 1980, 19.
385 Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok. Budapest: Akadémiai, 1997, 13-14.
386 Edward Evan Evans-Pritchard: Witchcraft, Oracles, and Magic among the Azande. Oxford: Clar¬
endon, 1976, 45.
97