Seite 58 [58]
Okkultizmus és transzcendencia falun és városon
Az ördög Nyugaton sem aludt; még élt Thomasius, amikor a hallei jogászprofesszor,
Heineccius amellett tett hitet, hogy az ördöggel szövetkező varázslót élve égessék meg,"
és két évvel Ihomasius halála után, 1730-ban Franciaországban majdnem halálra ítél¬
tek egy jezsuita atyát, mert boszorkánysággal vádolták, azzal, hogy egy fiatal lányt, aki
vallásos rajongásba esett, megbabonázott; ráfújt — írta Voltaire, aki az esetet az embe¬
riség megbecstelenítésének tartotta.27? És 1743-ban ugyancsak Franciaországban megé¬
gettek egy papot." De aztán már a hatóságok, ha tudták, elejét vették a boszorkányé¬
getésnek. A falvak világában el-elszabadult az üldözési szenvedély. Svájcban, a boszor¬
kányégetés klasszikus földjén, még 1782-ben is lefejeztek egy boszorkányt." De az
összeurópai felháborodás nem maradt el.?? Az 1820-30-as években három francia fa¬
luban is , megperzselték", akit boszorkánynak nyilvánítottak. 1882-ben egy szerencsét
len asszonyt - máglya hiányában - kályhára ültettek rontás miatt. De a tetteseket immár
megbüntette a bíróság. Mert immár , világos a választóvonal a kritikai szellem és a naiv
tudatlanság között". , Ezeknek a késői boszorkányégetéseknek a történetét még nem
tárták fel eléggé - írja a kérdéskör egyik mai szakembere -, mert a kortársakat kínosan
érintette, és a mai napig nemzeti büszkeségből szívesen elhallgatják"."" Viszont annál
nagyobb élvezettel vették a híreket a kelet-európai vámpírokról. A párizsi szalonokban
lelkesen idéztek szellemeket, a svéd Swedenborgnak 1745-ben megjelent az Úristen,
megnyílt számára a természetfölötti világ, a menny és a pokol találkozott, 1757-ben már
megtapasztalhatta az utolsó ítéletet a lelkek világában, és ennek előhírnökeként lépett
fel, miközben holt nagyságok lelkeivel értekezett. Nem véletlen, hogy Párizsban az 1760¬
as években az ördögűzés szintén divatját járta."§ Az 1850-60-as évek Franciaországá¬
ban már csak egyes vidékeken szabadult el az ördögűzés szenvedélye. A protestánsok
katolikus babonaságnak tartották, Angliában pedig metodistának. A metodisták hit
tek a boszorkányban, szintén gyakorolták az ördögűzést, és olyan nyilvánosan, hogy
már valamiféle népszínház-pótló látványosságszámba ment. A metodisták azt a szere¬
71 Georg Schwaiger: Das Ende der Hexenprozesse im der Aufklärung. Teufelsglaube und Hexenpro¬
zesse. Szerk. Georg Schwaiger. München: C. H. Beck, 1988, 165.
"7 Voltaire: Mélanges philosophigues, littéraires, historigues II. 1770, 146. http://books.google.hu/
books/about/Collection_complette_des oeuvres_de M_de.html?id= 1R8SHAAAAQAAJ&re¬
dir_esc=y (2015-01-19).
25 Wolfgang Behringer: Hexen. Glaube, Verfolgung, Vermarktung. München: Beck, 2000, 85.
24 William Monter: Poursuites précoces. La sorcellerie en Suisse. Magie et Sorcellerie, 1994, 58.
25 Behringer: Hexen, 2000, 36.
76 Marie-Sylvie Dupont-Bouchat: Le diable apprivoisé. La sorcellerie revisitée. Magie et Sorcellerie
au XIX° siècle. Magie et Sorcellerie, 1994, 245-246.
27 Behringer: Hexen, 2000, 84.
78 Éloise Mozzani: Magie et superstition de la fin de l’Ancien Régime à la Restauration. Paris: R. Laffont,
1988, 16-17.
57