Oldal 38 [38]
a zsidók is minél gyorsabban igyekeznek eltemetni halottaikat, a tetszhalálról hallani
sem akarnak, aztán nem is csoda, hogy éjszakánként olykor furcsa zajok és elfojtott si¬
koltások verik fel a temetők csendjét, és aztán terjednek a kísértethistóriák. 5
Bár erdélyi esetekről kevesebb ilyen leírás áll rendelkezésünkre, Erdélynek mégis
megvolt a helye a babonás képzetek világában, és e téren nagy jövőnek nézett elébe.
Köleséri Sámuel és Dom Calmet, boszorkányok és vámpírok
A szerb vámpírok európai karrierje elhomályosította az erdélyi strigoiokat. Márpedig
az erdélyi Köleséri Sámuel az, aki az erdélyi pestisről ertekezve már 1709-ben több ki
hantolásról és utólagos kivégzésről tudósított, jelezvén azt a ,babonát", mely szerint
a pestist élő és holt boszorkányoknak tudják be. Maga is azt vallotta, hogy a csámcso¬
gó tetemek az ördög ámításai, a tetem épsége kémiai folyamatoknak tulajdonítható, és
az ördög éppen az ilyesmivel , játszódtatja meg" a hiszékeny népet, félrevezeti azt, aki
nem lÍsten útjain jár, és egyik abszurditásból a másikba viszi. A babona csak ajtót nyit
az ördögnek, aki a természet törvényeit nem tudja megsérteni, hittel pedig elűzhető. "7
Köleséri művének volt némi utóélete, de jellemző, hogy a nürnbergi latin folyóirat már
úgy hivatkozott rá, mint amelyben rácokról, és nem a románokról esett szó.!8
Komolyabb erdélyi esetről, aminek irodalmi visszhangja lett volna, már nem tudni.
(Igaz, Köleséri 1720-ban még magánlevélben is kesergett, hogy a korábbi előítéletek ki¬
irthatatlanok, még Kolozsvárott sem tartják be a pestis terjedését akadályozó rendsza¬
bályokat, mint a betegek elkülönítését, a vallásos és polgári ceremóniák nélküli gyors
temetést. És hogy mit jelenthetett a vámpírhit egy család életében, azt azzal az esettel
érzékelteti, hogy egy román ifjú meghalt pestisben, és 14 napon belül a háza népéből
11 embert , magával ragadt, fojtogatva, rágva", mire a falu népe feltárta a sírt, és ép tes¬
tet találtak, amely még nem is indult oszlásnak. Elégették, de hiába, még 50 ember
meghalt.!9) Majdnem 150 évvel később, 1847-ben, Berzenczey Ferencné pedagógiai
művében - Pesten, Várfi úr otthonában - a nevelőnő arra oktatta Polikát, hogy , a vám¬
pír a denevér fajok egyike s nagysága a szarkáéhoz hasonlítható. Ezen denevér borzasz¬
tóan híres azért, mert az állat vagy embervért kiszívni szokja, ennél fogva nevezik vér¬
szípónak is. Eszik ugyan bogarakat is, de fő táplálékja a vér. Történik, hogy az oktalan
állatnak nyakába, vagy pedig az embernek lábujjába kapaszkodik, s habár marása pa¬
rányi helyen történik, a vérrablás által halált is okoz. Mi több, állíttatik róla, hogy
166 Andreas Wolf: Beiträge zu einer statistisch-historische Beschreibung des Fürstenthums Moldau. Her¬
mannstadt: Hochmeister, 1805, 240.
167 Samuelis Köleseri: Pestis Dacicae anni MDCCIX scrutinium et cura. Cibinium: Heltzdörffer, 1709,
111-120.
18 Hamberger: Mortuus non mordet, 1992, 141.
19Jakö Zsigmond: Köleseri Samuel tudományos levelezése (1709-1732). Kolozsvár: Erdélyi Múzeum
Egyesület, 2012, 34-35.
37