Oldal 33 [33]
kat, az utóbbiak pedig azon spekuláltak, hogy vajon milyen kémiai és fizikai folyamatok
biztosítják ezt a jelenséget." A felvilágosodásnak jól jöttek a mi vámpírjaink, kellettek
a fény kultuszához. Sötét nélkül nincs fény, a nyugati civilizáció önimádatához kell
a barbár kelet."? E keleti lények nyugati kultusza erősítette a nyugati fölénytudatot.
A wernigerodei főiskola tanára például úgy nyilatkozott, hogy a mi vérszívóinknak
,a történelemben, és még inkább az itteniben, valamint a többi evangélikus tartomány¬
ban semmi nyomát sem?" lelte, legfeljebb a korábbi idők csámcsogó halottai emlékeztet
ték rájuk. (Úgy látszik, nem ismerte az 1720-30-as évek idevágó irodalmát.) De abban
mélyen igaza lehetett, hogy ,a babonás ember nagyon fél a kísértetektől, és mégis szí¬
vesen hall róluk. Még a föld legmélyebb üregeiben is kutakodik utánuk." Nálunk
pedig Rácz Sámuel egészségügyi kézikönyvében a vámpírból valamiféle Faust lett, mert
,azt tartják, hogy régentén volt egy Vampirus nevű férfi, aki a Cacodaemonnal arra
az alkura lépett, hogy őtet holta után segítse a temetőből kijárni és az élő embereknek
véreket kiszopni". És ráadásul más is köthet a Gonosszal ilyen alkut. Ebből lett a Dra¬
cula, kultusza a nyugati civilizáció patológiája... Nem véletlen, hogy orvosok léptek fel
legradikálisabban a vámpírmánia ellen.
Orvosok fellépése a vámpírok ellen
Érdekes, hogy a bécsi kormányzat viszonylag későn lépett fel a vámpírmánia ellen.
Az olmützi püspökségben megesett vámpírkivégzésekről szóló hírek 1753-ban nagy meg¬
rökönyödést keltettek az udvarban, annál is inkább, mert a nagy ellenség, II. Frigyes
már 1740-ben élcelődött a sziléziai vámpírhiedelmeken." A vámpírellenes bécsi fellé¬
péshez kívülről, Hollandiából jött tekintélyre volt szükség, Gerard van Swietenre. Szava
sokat nyomott a latban, nemcsak azért, mert Mária Terézia háziorvosa volt, hanem
egyik legjelentősebb tanácsadója is lett, átszervezte a birodalom egészségügyét, ő älli¬
totta fel a nagyszombati egyetem orvosi karát, beleszólt a cenzúra irányításába, s döntő
szerepet játszott a szociális ügyek szabályozásában is. 1755-ben a vámpírokról írt egy
francia nyelvű értekezést, amely bár 1756-ban olaszul megjelent, németül csak 1768-ban
látott napvilágot - a Monarchia határain kívül, Augsburgban -, egy kísértetűző érte¬
Ki Magyar: Orvosi vita. Századok, 1999, 1257.
42 Thomas M. Bohn: Vampirismus in Österreich und Preußen. Von der Entdeckung einer Seuche
zum Narrativ der Gegenkolonisation. Jahrbücher für Geschichte Osteuropas, 2008. 56. k. 2. sz.
161-177. http://www.jstor.org/stable/41052051. (2015-03-19)
'8 Heinrich Carl Schütze: Vernunft und schriftmäßige Abhandlung der Aberglauben. Wernigerode:
Joh. Ge. Struck, 1757, 62., 69.
M Rácz Sámuel: A borbélyi tanításoknak második darabja. Pest, 1794, 145.
45 Klaus Hamberger: Mortuus non mordet. Dokumente zum Vampirismus 1689-1791. Wien: Turia
und Kant, 1992, 21., 83.
32