Oldal 31 [31]
lezné, hogy valóban lenne valami igaz a vámpírizmusban. Dom Calmet is ezt tette, és
miután pap volt, Voltaire őt még élesebben kiszerkesztette. Voltaire-rel a babonakriti¬
kában ugyanis paradigmaváltás következett be. A teológiai érvelést felváltotta a gúny,
amely a teológiát sem kímélte. Sőt, Voltaire a csoda-hitet egyenesen Isten megsértésé¬
nek tartotta. Ugyanakkor az ész mindenhatóságát ő maga is kétségbe vonta: „Oh,
ember! Ez az Isten azért adott értelmet, hogy jól viseld magad, és nem azért, hogy az
Altala teremtett dolgok lényegébe behatoljal.”!”’
Kétségtelen, Calmet előadásmódja körülményes volt. Csakhogy Calmetnek, a ben¬
cés teológusnak óvatosan kellett eljárnia, elő kellett adnia a teológiai nézeteket és a de¬
monológiával is szembe kellett néznie. Ennek művelői a mi balkáni és hazai vámpírja¬
ink német rokonainak működését az ördög művének tudták be. E felmenő rokonok
a csámcsogó halottak, olyanok, akiknek a sírjából a sertés csámcsogásához hasonló
hangok hallatszanak." A tovább élő halott ugyanis a halotti leplet rágja szét — a hie¬
delem és a kihantolás során tapasztaltak szerint. Egy 1678-as lipcsei értekezés szerint
maga a sátán bújik bele az emberi testbe, és az csámcsog. A helyzet iróniája, hogy
már 1660-ban megjelent az a mű, amely a csámcsogást az ördög által keltett illúziónak
nevezte, és azt is fejtegette, hogy pestis idején az ördög hatalma erősödik, viszont azt
a hiedelmet, hogy a csámcsogó halott nemsokára magával viszi rokonait és barátait,
egyszerűen babonának nevezte, és megvetéssel nyilatkozott a védekező szokásról, amely¬
nek során a tetemet kihantolták, fejét levágták, szájába göröngyöt vagy pénzt tettek."
Aztán az 1725-ös disszertáció a hiedelmet már a legyengült emberek kényszerképzete¬
ként jellemezte, és a csámcsogásszerű hangokat kémiai folyamatok eredményének tudta
be.P! Ugyanakkor nem sokkal később, a 18. század derekán - moldvai, német és fran¬
ciaországi tapasztalatok alapján - többen is felvetették annak a valószínűségét, hogy
tetszhalottakat temettek el, és ennek tudhatók be a különböző hanghatások."? 1756¬
ban erre gondolt az egyik brassói naplóíró is, amikor a román külvárosban kiásták egy
asszony tetemét, amely még véres volt, és a lepel is szét volt tépve."
A mi vámpírjaink e csámcsogó halottak agresszív változatai. A 18. századi kortár¬
sak mintha elfelejtették volna a hajdani európai vérszívókat (sanguisuga). Márpedig
a vérivásnak a német világban még járta a divatja — egészen a 19. század derekáig. 1755¬
ben Drezdában kivégzett, főleg lefejezett ember vérének fogyasztásával kúrálták az epi¬
27 Voltaire: Dictionnaire philosophique. Paris: Flammarion, €. n. 2005, 16.
B8 Paul Barber: Vampires, Burial, and Death. New Haven - London: Yale University Press, 1988, 42.
”° Magyar Laszlo Andras: Masticatio Mortuorum. A csémcsog6 holtak. Kharon, 2002, 6/1-2. sz. 65.
80 Christian Friedrich Garmann: De miraculis mortuorum. Lipsia: Impensis Christiani Kirchneri,
Chemnitii, Typis Joh. Gabr. Güttneri, 1660, 27-28. (Münchener DigitalisierungsZentrum).
51 Magyar: Masticatio, 2002, 66.
32 Matei Cazacu: Minuni, vedenii si vise premonitorii, in trecutul romdnesc. Bucuresti: Sigma, 2003,
186-188.
B3Joseph Teutsch: Auszug aus „Nachlese zu den kurzgefassten Jahrgeschichten von Ungarn und
Siebenbürgen.” Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. IV. Brassó, 1903. 468.
30