Oldal 30 [30]
őket sötét és hideg szállásukba."? Valójában az lett strigoi, aki korai halállal halt meg
és nem élhette le az életét, az pedig már eleve strigoi volt, aki burokban született, hete¬
dik gyermekként látott napvilágot vagy vörös volt a haja. És végül is rosszabb volt az
ördögnél, mert az nem hozott halált az élők fejére, nem is háborgatta őket és állataikat.
Havaselvén a zsidók is tartottak tőle, hogy halottjuk strigoijá válhat. Valamikor a 19. szá¬
zad elején egy Ieodoros nevű bojárgyerek azzal szórakozott, hogy amikor a zsidó ha¬
lottas menet a temetőbe tartott, átbújt a koporsó alatt és azt kiáltotta: kereszt, mire
a gyászolók földre dobták a koporsót, és könyörögtek a csínytevőnek, jöjjön ugyanott
vissza, mert akkor elkerülik a halott átváltozását. Ezért a szolgálatért viszont olykor
dinnyével és almäval kellett fizetniük.'?
Amikor a pestis vagy más járvány pusztított, a vámpírok a bűnbak szerepét töltöt
ték be, akár a zsidók a 14. századi pestis alatt, vagy a boszorkányok az 1500-1600-as
években. Igaz, a vámpírokként kivégzettek már halottak voltak. Veszélyt jelentett min¬
den halott. Volt, ahol temetéskor a holtat megcsókolták, és azt kívánták, Isten vegye
magához a lelket - így akarták elejét venni az elhunyt vámpírrá változásának. A ha¬
lotti tor egyik célja éppen az volt, hogy a halott lelke maga is jóllakjon, és örökre tá¬
vozzon. A sír fölött a keresztnek a visszajáró lelket kellett elrettentenie. Nyugodjon bé¬
kében - hangzik el a gyászmisén, mint a lehetséges visszatérés ellenszere is. De ki van
már ennek tudatában?
A korabeli sajtötudösitö - legalábbis az, akit dArgens idézett -, bár tagadta önnön
hiszékenységét, megvallotta tanácstalanságát. A márki fiktív levélírója pedig kicsit meg¬
játszotta magát. Két érvet hozott fel , az állítólagos visszajárókról" való nézet ellen. Az
egyik fizikai folyamatokkal magyarázza a jelenséget - mármint a tetemek épségben ma¬
radását -, a másik egyáltalán nem hiszi el a tudósításokat. Ami pedig a vámpír okozta
haláleseteket illeti, ezek lehetnek valóságosak, de okuk nem a feltételezett visszajáró
lélek, hanem a tőle való félelem — az áldozatok , járványos fanatizmus" áldozatai. Mert
a járvány idején, ,mihelyt valaki a legkisebb bajt érzi, azt hiszi, megkapta a járványos
betegséget, és ez olyan felindulást vált ki benne, hogy már szinte lehetetlen ellenállnia
ennek a forradalomnak". Más szóval: saját képzeletük áldozatai. A tetemek épsége
,hamis csoda", magyarázata a testben lezajló kémiai folyamatokban rejlik, a meleg pél¬
dául bizonyos esetekben tartósíthat.?§ Egyébként dArgens levélírója a vége felé már
szégyellte a vámpírhit cáfolatát is. Voltaire-t ez nem izgatta, dArgens-t is úgy állította
be, mint aki hisz a vámpírokban. Ez is csúsztatás. Valójában dArgens - a cáfolat és az
elutasítás nyomatékosítására — először maga is azzal az írói fogással élt, mintha feltéte¬
IN. I. Dumitrascu: Strigoüi din credintele, datinile si povestirile poporului romän. Bucuresti: Cultura
nationalä, 1927, 17.
13Ton Ghica: Scrisori cätre V. Alecsandri. Bucuresti: Editura Libräriei Socec, 1887, 299.
24) ohann Caspar Steube: Briefe iiber das Banat. Eisenach: Wittekindt, 1793, 70.
!5Jean Delumeau: La peur en Occident. XIVe-XVIlle siècles: une cite assiégée. Paris: Fayard, 1978,
81., 84-85.
2 Argens: Lettres, 1742, 165., 175.
29