Oldal 22 [22]
sége elvetette az ördöggel való szövetség és a boszorkányszombat képzetét." A puritán
teológus, Nógrádi Mátyás, miközben szűkítette a boszorkányság fogalmát, és egész sor
perverz kényszerképzetet és fantazmát elvetett, saját magával is ellentmondásba keve¬
redett - feltehetően angol hatásra. Tagadta ugyanis a boszorkányjegyet — vagyis azt,
hogy valamiféle testi rendellenességet vagy bármi olyasmit, amit a boszorkányüldözők
annak véltek, az ördöggel való szövetkezés jelének tekintsenek -, ugyanakkor elfogadta
az ördöggel való szövetkezés lehetőségét." Így a puritánok, akik harcos babonaellenes¬
ségükkel a felvilágosodást készítették elő, paradox módon maguk is legitimálták a bo¬
szorkänyüldözest - méghozzá éppen a kálvinista Rómában, Debrecenben.?
A boszorkányüldözés válságjelenség. Az egyensúlyát vesztett közösség bűnbakot
keresett és talált, és ehhez ideológiát, megfelelő hatalmi háttérrel. És tette ezt elsősor¬
ban akkor, amikor valamilyen járvány vagy időjárási katasztrófa sújtotta, és ezek kísé¬
rőjelenségeként felfordult a politikai világ. Az ördöggel szövetkező boszorkány mítosza
az eretnekségek üldözésére szakosodott ideológusok találmánya, a társadalmi feszültsé¬
gek pedig emberáldozatot követeltek, bűnbakot. És működött még valami morbid va¬
gina-szorongás, a női nemi vágyak kielégíthetetlenségének képzete.” A legzaftosabb
történeteket olykor éppen kamaszok adták elő a boszorkányok és az ördög közösülésé¬
ről, a bírák pedig árgus szemekkel kerestek a női nemi szerveken is ördögjegyet, a bo¬
szorkányság bizonyítékát. 1745-ben például egy Baden-Württemberg tartományi - ma
kedves - kis faluban egy hetvenéves nőt lányával együtt többször is megkínoztak, a bo¬
szorkányjegyet kivágták a combjából, de azért mielőtt elégették, megfojtották. (Talán
ezt elkerülhette volna, ha második férjével, akinek bigámia miatt menekülnie kellett,
Magyarországra jön, és szerencséje van.)" Az ilyen undorító horrorjelenetekhez képest
valóságos idill lehetett, hogy a természetes mágiát művelő nápolyi Giovanni Battista
Porta - a 16. század derekán - társaival rávett egy öregasszonyt, akit azon boszorká¬
nyok között tartottak számon, akik éjjelente a csecsemők vérét szívják, hogy megles¬
hessék, amint magát a révületbe ejtő kenőccsel bekeni. Amikor az öregasszony a kenőcs
bódító hatására elkábult, alaposan megütlegelték, de hiába, az öregasszony semmit sem
érzett, viszont elmesélte, miként repült, miként kelt át a tengereken és hegyeken..."
Hiába kételkedtek néhányan még a legkegyetlenebb időkben is az ördöggel szerző¬
dő boszorkányok létében, a mágikus világszemlélet addig élt, amíg a mechanikus filo¬
0 Kristóf Ildikó: Boszorkányüldözés a kora újkori Magyarországon: kutatástörténet, eredmények,
teendők - 2013-ban. Boszorkányok, varázslók és démonok Közép-Kelet-Európában. Szerk. Klaniczay
Gábor - Pócs Éva. Budapest: Balassi, 2014, 31.
"1 Makkai László: A középkori magyar hitvilág problematikájához. Ethnographia, 1983, XLIV: 112.
? Kristóf Ildikó: , Ördögi mesterséget nem cselekedtem": a boszorkányüldözés társadalmi és kulturális
háttere a kora újkori Debrecenben és Bihar vármegyében. Debrecen: Ethnica, 1998.
® Easlea: Witch Hunting, 243-248.
# Lyndal Roper: Witch Craze, Terror and Fantasy in Baroque Germany. New Haven - London: Yale
University Press, 2004, 222-227.
Giovanni Battista Porta: A mágiáról. Magia naturalis, [1557], 78.
21