Oldal 21 [21]
már az elég volt, ha rászólt: , Nyald ki a seggem!" Egyébként miközben Luther , a pápis¬
ta" babonák ellen harcolt - a misét is babonának tartotta -, sok olyan babonát ápolt,
amilyeneket a mi erdélyi parasztjaink is.
A protestáns és a katolikus demonológia alapvetően abban tér el egymástól, hogy
a katolikusok a 15. században született híres Boszorkánypöröly (Malleus maleficarum) fan¬
tazmáit éltették. Ezt a kézikönyvet két domonkos rendi szerzetes dolgozta ki, a rontás¬
ról, a rontó boszorkányokról szóló néphiedelmekre is építettek, azokat saját kényszer¬
képzeteikkel párosították és hosszan ecsetelték a boszorkánynak az ördöggel való szö¬
vetségét, aztán erre épültek a boszorkányszombaton tartott gyűlésekről, az ott rendezett
nemi közösülésekről való elképzelések. A protestánsok viszont az Ószövetség azon he¬
lyeire hivatkoztak, amelyek halálbüntetést róttak a varázslókra, jósokra. Nem fogad¬
hatták el a Boszorkánypörölyben is megjelenített incubusok és succubusok, azaz éjszakai
nemi közösülésre szakosodott férfi és női szellemek létét, hiszen a Biblia ilyenekről nem
tud. Ám miközben a protestánsok és a katolikusok egymást babonásnak nevezték,
,Saját babonáik kultiválásában versenyeztek egymässal”.° De azért tanultak is a má¬
siktól: akadt olyan puritán prédikátor, aki a megszállott kamaszlányból úgy űzte ki az
ördögöt, hogy az orrába ecetet töltött, és közben a nézők a Te Deumot és a Mi Atydn¬
kat énekelték.§-Az már az idők változását jelzi, hogy Nagy Péter cár jót nevetett, ami¬
kor megmutatták neki azt a bizonyos Luther-féle tintafoltot. A fordulatot a puritán
forradalom készítette elő. Az imádság mellett megjelent az a munka, amely kivezetett
a mágia világából, mert a csodák és varázslatok helyett az ember az élet nehézségeit
önmagára hagyatkozva, ám imádkozva, munkával és a hatékony munkát biztosító tech¬
nikai újításokkal akarta megoldani." Csakhogy a reformáció tagadta a szenteket, be¬
tiltotta a szentek tiszteletét és segítségül hívását, és ezzel a vallás már nem biztosított
védelmet a rontás ellen. Maradt a pör és az égetés. Hiába akarták a félelmet azzal el
oszlatni, hogy a sátán nem egyenrangú Istennel, csak az Ő eszköze, akaratlanul is Őt
szolgálja, amikor kísért, ám az erős ellenáll. A boszorkányüldözést az angol puritánok
nem radikalizálták, annak ellenére, hogy akadtak közöttük, akik a boszorkányok ellen
radikális nézeteket vallottak. Igaz, Angliában nem dívott olyan általánosan az ördög¬
gel való szövetkezés hiedelme, mint a kontinensen. Elsősorban rontás miatt vádolták
a kellemetlennek tartott szomszédot, a közösség terhére váló öreget vagy intrikust, vagy
egyszerűen csak le akartak számolni valakivel.? A magyar református teológusok több¬
6 Robert Muchembled: Une histoire du diable. Paris: Editions du Seuil, 2000, 154.
% Hugh R. Trevor-Roper: Der europäische Hexenwahn des 16. und 17. Jahrhundert. Die Hexen
der Neuzeit. Szerk. Claudia Honegger. (Studien zur Sozialgeschichte e. kulturellen Deutungs¬
musters.) Frankfurt am Main: Suhrkamp, 1978, 204.
6 P. G. Maxwell-Stuart: Rational superstition: the writings of Protestant demonologists. Religion
and superstition in Reformation Europe. Szerk. Helen Parisch - William G. Naphy. Manchester
— New York: Manchester University Press — Palgrave, 2002, 170-184.
® Keith Thomas: Religion and the Decline of Magic. New York: Scribner, 1971, 278.
® Thomas: Religion, 497-500.
20