Oldal 18 [18]
miként szeretni kell és szolgálni kell a Legfelsőbb Lényt, az ő kultuszát oly gyakran
megbecstelenítő babonák és fanatizmus ellenére."! Az ideális törvényhozás olyan nép
körében valósítható meg, mely nép még , nem hordta a törvények igáját, nincsenek jól
meggyökeresedett szokásai és babonái;? más szóval előítéletei, amelyek Julie című re¬
gényében a földi boldogságot a két szerelmes között lehetetlenné tették. A Lengyelor¬
szágnak és Korzikának tett reformjavaslataiban is csak előítéletekről van szó, amelyeket
a korzikaiak - közelebb lévén a természethez - már másoktól vettek át. Rousseau még
Locke ama nézetét is babonának, előítéletnek, tévesnek tartotta, hogy először az elmét
kell csiszolni, aztán a testet fejleszteni. Téves szerinte az a nézet is, mely szerint az em¬
berek, még a filozófusok is hajdani dajkáik meséi miatt félnek; csak a tapasztalat segít.
És segít az eredmény, mert A falusi jós című zenés pasztoráljában a jós a két szerelmest,
akiknek a viszonya megromlott, emberismeretével hozza egymáshoz közel, miközben
varázspálcájával bűvészkedik, és azt játssza meg, hogy gonosz rontástól (cruel maléfice)
szabadította meg őket. De tudta komolyabbra is fordítani a szót, amikor Voltaire-t és
Holbachot támadta. Gondolatmenetét babonairtó munkájában lelkesen idézte egy
19. század eleji magyar katolikus pap, annak érzékeltetésre, hová vezet a filozófusok
„rendetlen nyomozni vägyäsa”: „»Öjjätok, mond [Rousseau], magatokat azoktöl, kik
azzal a felkendett ürüggyel, hogy nékiek a természet titkait felfedezik, az ember szívébe
komor s zavaros tanításokat plántálnak, melyekben a kétségnek álorcája alatt, többet
akarnak meghatározni, mint az ő ellenzőik merészelnek. Fellengező tekintetet vesznek
fel, mintha csak magok volnának megvilágosodtak, az igazságot mindeneknél inkább
szeretnék s diktátori büszkeséggel erőltetnek hatalmas mondásaiknak elfogadására. Azt
erősítik, hogy a dolgoknak igaz okai helyett olyas tudományi alkotványokkal ámítta¬
tunk, melyet senki sem ért, csak babonások koholhattak önnön fejekből, de ugyan az¬
által, hogy mindent, ami az ember előtt tiszteletes és szent, felforgatnak s lábbal tapod¬
ják, megfosztják a szerencsétleneket ínségekben egyetlen egy vigasztalásoktól, lerontják
egyetemben azt az egyetlen egy gátot, mely a gazdagok s hatalmasok rendetlen indula¬
tit határok között tartotta. Kiragadják a szívekből a mardosásokat, a gonoszságnak
büntetéseit s a szép erkölcsnek reménységeit, s mégis mindezekkel az emberi nem jólté¬
vőinek akarnak neveztetni, Soha sem lehet, mondnak, ártalmas az igazság az ember¬
nek: ezt én örömest megengedem, de éppen ez mutatja meg nekem, hogy amit ők ta¬
nítanak, nem igazság.x Ez a józan filozófiának, úgy mint a babonaság ellen való hat
hatós eszköznek ajánlására s mellékesleg a hamis bölcseknek észbeli dölfösködések ellen
51 JeanJacgues Rousseau: Discours sur Vorigine et les fondements de Vinégalité barmi les hommes. 90.
http://classiques.ugac.ca/classiques/Rousseau_jj/discours_sciences_arts/discours_sc_arts.html
(2015-01-03)
52 Jean-Jacques Rousseau: Du contrat social ou Principes du droit politique. Paris: Union Générale
d’Editions, 1963 [1762], 45. http://classiques.uqac.ca/classiques/Rousseau_jj/contrat_social/
contrat_social.html (2015-01-03)
53 Jean-Jacques Rousseau: Emile ou de l’éducation. Paris: Garnier, 1961 [1762], 111., 237. http://
classiques.uqac.ca/classiques/Rousseau_jj/emile/emile.html (2015-01-03)
17