Oldal 19 [19]
úgy tetszik, elegendő."" Rousseau regényének hőse, Julie, amikor nem szerelméhez,
SaintPreux-höz megy férjhez, hanem a tisztes és becsületes Wolmar báróhoz, aláren¬
deli magát az általános akaratnak, az erény áldozata lesz, és bár tisztes családi életet él,
abban a reményben távozik az életből, hogy egykori szerelmével majd az örökkévaló¬
ságban egyesül. Ez a feltámadáshit átstilizálása. A klasszikus keresztény feltámadáshit
a következő: , Lelkünk ugyanis halhatatlan s valaha meg fog jelenni az élő Isten színe
előtt, ki a jóknak jutalmazója, a gonoszoknak büntetője; sőt testünk is religiónk tanítá¬
sa szerint egy senkitől nem ismert nap reggelén a hatalmas szavára második s dicsőbb
kiadásban meg fog jelenni, fel fog támadni." Gegő Elek, a csíksomlyói születésű népsze¬
rű ferences hitszónok írta ezt a maga népkönyvében, amelyben előadott egy kis törté¬
netet egy varázslónő leleplezéséről, a jövendőmondót Bunkónénak nevezte el, a lélek
hazajárását pedig käpräzatnak minösitette.”
A babona a felvilágosodás eszmevilágában azt a szerepet játszotta, mint az általa
elítélt vallásos szemléletben az ördög. A felvilágosodás babonaképzete - éppen ördög¬
pótló jellege miatt - már-már transzcendens jelleget öltött, ugyanakkor a maga konk¬
rétságában mindenütt jelen volt - kinek-kinek a maga mértéke szerint. A francia felvi¬
lágosodás babonaszemlélete alighanem a legösszetettebb, részben Rousseau eredetisége,
részben minden más felvilágosodásnál militánsabb jellege miatt. És mintegy minden
addigi babona-irodalom szintéziseként jelent meg. Az Enciklobédia babonacikkének
szerzője, Louis de Jaucourt célzatosan Aulus Gelliust idézte: Religentem esse oportet, reli¬
giousum nefas, tehät „valläsosnak kell lenni, nem babonäsnak”. Csakhogy a religiosus
valläsosat is jelent, nem is beszelve arröl, hogy Vergiliusnäl a superstitio helyett religio,
tehát a babona helyett vallás is állhatna." E két szó tartalma később fokozatosan elvált
egymástól. Plutarkhosz már arra figyelmeztetett, hogy azok, akik menekülni akarnak
a babonától, végül , merev ateizmusba esnek", holott a kettő: a babona és az ateizmus
között van az igazi vallás." És miután a kereszténység a babonát az ördög, a démon
művének tartotta, a superstitio (superstes — maradvány) pogány maradványként jelent
meg a köztudatban, tehát mint a normaként szolgáló kereszténységtől való eltérés.
Ennek felel meg a német Aberglaube, azaz: máshit. És ebből, még inkább a latin dekó¬
dolásából (super — fenn; sto, stare — áll) kiindulva Jankovich Miklós, a neves műgyűj¬
tő és történész oda jutott, hogy ,felhitelnek (Superstitiónak) nevezem a hitvallásban
feleslegvaló hitet, a törvény és szükség felett lévő buzgóságot, az oly balvélekedéseket,
mellyel valaki többet hisz, mintsem vallásának törvényeképpen hinni és tulajdonítani
5 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (OSZKK), Quart. Hung. 3393. A Babonasägnak
Mivolta, annak igaz Religyiötöl valö Különböztetese, Felosztäsa, Eredete, Elterjedese, ’s a’ t:
avagy Annak Törtenetei, 62.
55 Quart. Hung. 2977. Gegö Elek Nicephor: Nepoktatö. Új esztendei ajándék a köznép számára.
Pozsony, 1839, 8., 22., 23.
56 Dieter Harmening: Superstitio. Uberlieferungs- und theoriegeschichtliche Untersuchungen zur kirch¬
lich-theologischen Aberglaubensliteratur des Mittelalters. Berlin: E. Schmidt, 1979, 16.
57 Plutarco [Plutarkhhosz]: Il fato e la superstizione. Roma: Tascabili Economici Newton, 1993, 93.
18