Oldal 12 [12]
felé, mint a kétféle egyházi műveltség, márpedig ezeknek a felülrétegződése határozta
meg döntően nemcsak az erdélyi népek kulturális arculatát, hanem kulturális viszo¬
nyulásukat is" - hangsúlyozta ugyancsak Makkai László." A hiedelemlények útjai egyik
kultúrából a másikba olykor fantasztikusnak tűnnek. A mi babona-ankétunkban is
feltűnő „zmjeon” (romänul: zmeu, zmeoi = särkäny) eredetileg bolgär-török totemállat,
és alighanem román közvetítéssel érkezett hozzánk a Balkdnrol.'* A mesemotivumok
is vándoroltak."
Az 1770-es években a Havaselvén is évekig tartózkodó Sulzer, maga is a nagyszebe¬
ni szabadkőműves páholy tagja, okkal írta: ,A román babonák teljes története vala¬
mennyi nemzet babonáinak története lenne. Es ez a szépen hangzó kijelentés talán
az egész erdélyi világra még inkább igaz. Annál inkább, mert jó száz év múlva egy skót
katonafeleség, aki Erdélyben is megfordult, úgy látta, hogy , sehol sincs ennyi babona
ilyen zavarba ejtő változatosságban, mint itt, mintha a démonok, koboldok, boszorká¬
nyok, lidércek valamennyi fajtája, akiket Európa többi részéből a tudomány vesszejével
kiüldöztek volna, itt, ahegyek védelmében talált volna menedéket, tudván, hogy olyan
biztos rejtekhelyre leltek, ahol még dacolhatnak üldözőikkel".?! Ami persze túlzás, ám
ugyanezt már 1789-ben is el lehetett volna mondani az erdélyi hiedelemvilágról.
De mit láttak - és láthattak - ebből a felvilágosodás írástudói? És mi legyen a meg¬
idézett babonákkal? A cél - mint a mese- és olvasáskutatás egyik szakembere írja — nem
az, hogy a babonalexikonok anyagát gyarapítsuk, hanem az információk, az elbeszélé¬
sek elhelyezése saját világuk életteljes összefüggéseiben. Ha tehát az 1789-90-es beszá¬
molókat olvassuk, úgy olvassuk őket, ahogy hajdan a meséket, most pedig mint a fel¬
világosodás meséit is. A felvilágosodás meséjéről azért beszélhetünk, mert miközben
íróik másokról szóltak és magukról is vallottak, saját világukról, egyben egy másik,
szinte ismeretlen, de előlük elzárkózó világba is próbáltak betekinteni. És nemcsak 6k.”
Hogyan ítélte meg a felvilágosodás, méghozzá annak egy-egy nagy klasszikusa és jelleg¬
zetes munkása a babonaságot? A kérdést az is indokolja, hogy a babonákról beszámo¬
ló erdélyi papjaink és lelkészeink az ő szellemi rokonaik voltak. Az áttekintés csak váz¬
" Makkai László: Középkori művelődés Erdélyben. Erdély története. I. Szerk. Köpeczi Béla - Mak¬
kai László. Budapest: Akadémiai, 1988, 367., 369.
18 Pócs Éva: Tündérek, démonok, boszorkányok. Budapest: Akadémiai, 1989, 67.
D Adolf Schullerus: Siebenbürgisches Märchenbuch. Hermannstadt: Honterus, 1930.
2 Franz Joseph Sulzer: Geschichte des transalpinischen Daciens. II. Wien: Graffer, 1781-82, II. 339.
“1 E, Gerard: The Land beyond the Forest. I. Edinburgh - London: Blackwood & Sons, 1888,
325-326.
? Rudolf Schenda: Von Mund zu Ohr. Bausteine zu einer Kulturgeschichte volkstümlichen Erzählens
in Europa. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1993, 268.
® Hermann Bausinger: Aufklärung und Aberglaube. Deutsche Vierteljahrschoft fiir Literaturwissen¬
schaft und Geistesgeschichte, 1963, 3. sz.; Jacques Revel: Les intellectuels et la culture «populaire»
en France (1650-1800) http://www.persee.fr/web/revues/home/prescript/search/?p_p_ac¬
tion=1& (2015-01-27)
11