Page 254 [254]
Összegzés - hagyomány, emlékezet, társadalom + 253
politikai hatalom, miközben a falusi közvélemény, a nyilvános beszéd kont¬
rollálására vagy megszüntetésére és a múltértelmezés kizárólagosságára tö¬
rekedett,” valamint a néprajztudomány számára elméleti és módszertani di¬
rektívákat határozott meg, eközben a tömeges gyűjtéseknek engedett teret,
ami az egyéni-plurális emlékezetek sokaságát, a paraszti múlt reflektív és sza¬
bad megélését és kommunikációját tette lehetővé. Ebben az értelmezési kör¬
nyezetben (láttunk példákat ilyen szövegekre is) a múlt elbeszélése, mint a kul¬
turális önelvűség és az identitás megőrzése az elveszett világ és az egyéni tra¬
gédiák okozta traumák terápiája (az adatközlők sokszor maguk kezdeményezték
a beszélgetéseket), illetőleg az emlékezés, a történetmondás - mint önálló cse¬
lekvés — a totalitarizmus társadalmi korlátaira mutat rá, valamint a hétközna¬
pi (szimbolikus) ellenállás része lehet.
Nem jelenti ez az emlékezés autonómiáját, ezt ugyanis az etnográfus és az
adatközlő interakciói, az emlékek , kiprovokálásának" technikái befolyásol¬
ták, ami a két fél számára különböző szituatív szerepeket biztosított. Hofer
Tamás visszatekintve úgy ítéli meg, hogy 1945 után a , városi néprajzkutató és
a falusi paraszt egyaránt kiszolgáltatott lett. Olyan közeli és bizalmas kapcso¬
latok alakulhattak ki, amilyenre korábban nem volt lehetőség." Aligha szűn¬
tek meg azonban a kulturális és a társadalmi különbségek észlelései, melyek
az 1950-es évek légkörében újfajta bizalmatlanságokkal egészülhettek ki, ami
(ha nem is a misszionáriusok, de) a politikai agitátorok után megjelenő gyűj¬
727 Átányon például a rendőrök a férfiak tanyázását, mint , engedély nélküli összejövetelt"
tiltották, és az istállóban jelenlevőket , szétzavarták."
| Az emlékezet kisajátításának szemléletes példája, hogy 1977-ben a Mezőgazdasági és
Elelmezésügyi Minisztérium a Magyar Írók Szövetségének közreműködésével pályázatot
hirdetett Emlékező falu címmel, mely az , utóbbi harminc esztendő falusi, szövetkezeti, il¬
letőleg mezőgazdasági eseteinek — vidámságuk miatt vagy más okból emlékezetes histó¬
riáknak" az összegyűjtését tűzte célul. Az 1446 pályamű közül a díjnyertes írásokat, melyek
a téeszesítés , sikeres, de nehéz" időszakát örökítették meg, önálló kötetben publikálták.
A rendszerváltás után, 1991-ben a Lakitelek Alapítvány hirdetett önéletírói pályázatot,
mely a parasztság 20. századi és főként az 1945 utáni történetét az áldozatszerep kitelje¬
sedésével kívánta azonosítani: A cél annak bemutatása, miként , élte meg a sorsfordító
eseményeket, valamint a hétköznapok történetét a parasztság. Az a nemzetrész, mely
a legkiszolgáltatottabbnak bizonyult, sorsa a lemondás, az emberfeletti nehéz munka,
a »latastdl vakulasig«, az elsé vonal a fronton, a Don, a hadifogolytabor és a megnyomo¬
rito munkaszolgalat évei, a kényszerénkéntes téeszszervezés és a beszolgaltatas..., a ku¬
láküldözés, a kényszerű pályamódosítás..." A felhívásra 310 önéletírás érkezett, aminek
a kiadása, bár előkészületben volt, mégsem valósult meg. Fél E.-Hofer T. 1997. XXII,
Hargitai Gy. (szerk.) 1979, Demeter Zayzon M. 1994. 247-268.
72 Fél E.-Hofer T. 1997. XXIL.