Oldal 247 [247]
246 e Eltűnt falusi világok
kai népköltészet alkotásai közé sorolható mondákra, amelyek - egyetlen iro¬
dalomesztétikai kategorizációt említve — a Northrop Frye-től származó arche¬
tipikus cselekményformák vagy fikciós módok (komédia, románc, tragédia,
szatíra) szerint jellemezhetők. Ezek a narratív sémák hozták létre a történetek
jelentéseit és teremtették meg sajatos hangulatukat, illetve alkotöfolyamatkent
és művészi , produktumként" az előadó és a közönség számára a zárt és au¬
tonóm műalkotásoktól eltérő esztétikai élményt biztosítottak.
A történetekben különféle mitikus és legendás motívumokat figyelhettünk
meg (a Szent István által kővé változtatott tatárok, a török zsebéből kinövő
diófa, Kossuth sebezhetetlensége), aminek a legismertebb és leghatásosabb
magyarázata a hagyományos (, premodern") társadalmak létfelfogását kutató
Mircea Eliadétől ered. A neves vallástörténész szerint a nép emlékezete , tör¬
tenetietlen”: az esemenyek helyett kategóriák, az egyén helyett archetípusok
élnek a képzeletében, vagyis a , történeti személyiség áthasonul mitikus elő¬
képévé, az események pedig a mitikus cselekedetek kategóriájává." (Eliade
lételméletét a , historizmus" kritikájával és az archaikus tudat apológiájával
együtt foglalja ideológiai rendszerbe: az archetipikus világszemlélet és az ahis¬
torikus népi emlékezés a , történelmi események elviselésének módja", és nem¬
csak az Európán kívüli, hanem , Európa hagyományos paraszti társadalmai
is máig makacsul ragaszkodnak történelemellenes felfogásukhoz.")"" Indoko¬
latlan az archaikus lelkiség univerzalizmusának elfogadása, és az idézett szö¬
vegek mitikus motívumainak egyéb funkciói is lehettek. A karcsai adatközlő
a török mondát a legrégebbi nemzetségek betelepedésével vezeti be, a várépí¬
tő Zrínyi Miklós Szigetvár alapítója, a békéscsabai Albert-hegy templomát az
„ösapak építették", vagyis ezek a történetek — a nemzeti narratívákkal analóg
módon - a lokális közösségek eredetét alkotják meg. Utóbbi egyúttal morális
példázat, valamint az ember formájú köveket és a természet más antropomorf
elemeit megfejtő mondákhoz hasonlóan, a talált embercsontok magyarázatá¬
ul szolgal.”” Ezek a narrációk az elbeszélő hagyományba helyezik önmagukat.
A bodajki adatközlő a történetet gyermekkorában , egy bácsitól" hallotta, a kar¬
csai az apjától, ő meg a nagyapjától, a békéscsabai egy , régi történetet" ad to¬
vább. Ez a folytonosság a múlt bizonyosságát és a múlttal való kapcsolatot te¬
remti meg, ám hogy az elbeszélések meggyőzővé váljanak, a fikciónak szük¬
sége van a , kitalálásra", a teremtő személyiség invenciójára is." Enélkül, ahogy
76 A szerző 1945-ben kezdte írni tanulmányát, amely 1949-ben jelent meg először. Eliade, M.
2006. 72, 202-205.
707 Kirk, G. 1993. 286-287.
78 Tser, W. 2001. 401-402.