Oldal 248 [248]
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 247
azt a 20. századi Dózsa-utód beszámolója mutatta, a múlt eseményei legfeljebb
érvényüket vesztett kuriózumok lehetnek.
1945 után szovjet mintára és a néphagyomány , tervszerű" és teljes körű
megismerésének szándékával folytatódó gyűjtések az , egyszerűbb" szöve¬
gekre is kiterjedtek, amelyek a szóhagyomány és a kulturális emlékezet egy¬
másra hatására hívják fel a figyelmet. Igaz, akommemoráció szakadatlan fo¬
lyamata a 19. században kezdődött és a lokális (vagy a falusi) közösségeket is
elérte.” 1906-ban hozták haza Vay Ádám hamvait Vajára, és rendeztek emlé¬
künnepséget, majd kiállítást. 1934-ben Tiszaújlakon tartottak , korhű" Rákó¬
czi-felvonulást, ami a múlt vizuális tapasztalatát keltette, egy évvel később
Tarcalon emeltek emlékoszlopot Tarcal vezér tiszteletére. 1956-ban a szigetvá¬
ri ünnepségeken alagutakat kerestek és találtak meg, de ebbe a sorba illesz¬
kednek a tömeges néprajzi gyűjtések, amennyiben a hatalom emlékezetpoli¬
tikájának és történelemszemléletének , népi" igazolását célozták. A komme¬
moráció alakította és konzerválta a lokális hagyományt, és hozzájárult ahhoz,
hogy a történelmi szereplők helyi hősökké váltak. Az emlékezet viszont el¬
vesztette , a mémoire egyediségét, különösségét, mélységét. Az emlékezet ka¬
nonizálása és tisztelete történetivé teszi a megélt múltat, ám az egyén számá¬
ra banálissá, üressé lesz: politikai térbe kerül, es a szemelyes aurätöl megfoszt¬
va patetikussá válik." Amire a szövegek ugyancsak kitűnő példákat
nyújtottak.
109 Erről szintén az adatközlők beszéltek.
710 Assmann, J. 1999. 64. Az idézet Braun R. 1995. 231.