Oldal 221 [221]
220 ? Eltűnt falusi világok
néphagyományát dolgozta fel. A tragikus bukás és a megtorlás kiemelése
1848-49 , örökségéből" szokatlannak tűnik az 1950-es évek elején (tematizáció¬
ját az antifeudális és a függetlenségi küzdelem határozta meg), miként a ,ha¬
gyományt hordozó emlékezet" vizsgálata is, ami kimondatlanul a változatlan
hagyomány ideájának cáfolatához vezetett.
A szerző által felhasznált szövegek egy része Világost és Aradot a családi
múlt eseményévé tette, és az egykori szemtanúktól szerzett információként
hitelesítette." Sokszor a múlt vizuális emlékezetét megteremtő kőnyomatos
kiadványok, festmények, díszalbumok, továbbá a népi olvasmányok: az aradi
gyásznap tiszteletére kiadott ponyva-históriák és költemények hatása érhető
tetten, amelyek a romantikus hőskultusz, valamint a 19. századi tragikus múlt¬
szemlélet kulturális toposzaira építettek, és a bukás stilizált vagy közhelysze¬
rű mozzanatait jelenítették meg. De nem volt ritka a vértanuk sorsának mesei
és mondai motívumokkal átszőtt elbeszélése sem (az egyik legnépszerűbb
történet a tábornokokat amnesztiában részesítő, ám végül meghiúsuló késett
kegyelem és annak számtalan variánsa). Világosnak és Aradnak tehát kü¬
lönböző narratívái voltak, melyek filológiai vizsgálata a , külső behatásoktól
mentes" néphagyomány elgondolását érvénytelenítette, és az azt hordozó em¬
lékezet a , maga megtartó és elhullató, szétbontó és összevonó, színező és szür¬
kítő műveleteiben" ragadható meg, ezért aligha alkalmas a múlt , valóságá¬
nak” a felidézésére.*
Az 1848-as hagyományok gyűjtésének a kommunista történetszemlélet
adta az ideológiai kontextusát, miközben nem szűntek meg a néprajzot naci¬
onalizmussal, narodnyikizmussal vagy a ,parasztromantika” toväbbéltetésé¬
vel vádoló, részben a történészek (Molnár Erik és Spira György) által megfo¬
galmazott kritikák." Bár az etnográfusok nem vettek részt a nemzeti függet¬
lenség és az osztályharc eszméjét szembeállító történetírói vitában, 1957-ben
Ortutay Gyula veti fel ismét a , nemzeti" problematikáját a néprajzban, és pró¬
bálja összeegyeztetni a konszolidálódó Kádár-rendszer internacionalizmusá¬
val. Rektori székfoglalójában ugyanis amellett foglalt állást, hogy a , paraszti
kultúra őrzi a legrégebbi, legősibb népi-nemzeti hagyományt, tehát a legjel¬
legzetesebb nemzeti vonásokat" ugyanakkor a nyugat-európaival szembeál¬
62
a
, Anyámnak a nagyapja, Gál András, részt vett a szabadságharcban, és ott volt Világosnál,
a fegyverletételnél, ő mesélte, hogy aznap nagyon meleg volt."
,Minden huszár a lova nyakába borult, és sírt keservesen..." , Sok magyar fiú volt olyan,
hogy önmagátul a szuronyába ereszkedett elszántságbul."
, Ferenc József megkegyelmezett mind a tizenháromnak, de elkésett a futár. Mire odaért
Aradra, már vége volt mindennek." Sándor I. 1953. 114, 153, 170.
624 Sándor I. 1953. 106, 115.
65 Kôsa L. 2001. 203.
622
623