Oldal 221 [221]
OCR
220 ? Eltűnt falusi világok néphagyományát dolgozta fel. A tragikus bukás és a megtorlás kiemelése 1848-49 , örökségéből" szokatlannak tűnik az 1950-es évek elején (tematizációját az antifeudális és a függetlenségi küzdelem határozta meg), miként a ,hagyományt hordozó emlékezet" vizsgálata is, ami kimondatlanul a változatlan hagyomány ideájának cáfolatához vezetett. A szerző által felhasznált szövegek egy része Világost és Aradot a családi múlt eseményévé tette, és az egykori szemtanúktól szerzett információként hitelesítette." Sokszor a múlt vizuális emlékezetét megteremtő kőnyomatos kiadványok, festmények, díszalbumok, továbbá a népi olvasmányok: az aradi gyásznap tiszteletére kiadott ponyva-históriák és költemények hatása érhető tetten, amelyek a romantikus hőskultusz, valamint a 19. századi tragikus múltszemlélet kulturális toposzaira építettek, és a bukás stilizált vagy közhelyszerű mozzanatait jelenítették meg. De nem volt ritka a vértanuk sorsának mesei és mondai motívumokkal átszőtt elbeszélése sem (az egyik legnépszerűbb történet a tábornokokat amnesztiában részesítő, ám végül meghiúsuló késett kegyelem és annak számtalan variánsa). Világosnak és Aradnak tehát különböző narratívái voltak, melyek filológiai vizsgálata a , külső behatásoktól mentes" néphagyomány elgondolását érvénytelenítette, és az azt hordozó emlékezet a , maga megtartó és elhullató, szétbontó és összevonó, színező és szürkítő műveleteiben" ragadható meg, ezért aligha alkalmas a múlt , valóságának” a felidézésére.* Az 1848-as hagyományok gyűjtésének a kommunista történetszemlélet adta az ideológiai kontextusát, miközben nem szűntek meg a néprajzot nacionalizmussal, narodnyikizmussal vagy a ,parasztromantika” toväbbéltetésével vádoló, részben a történészek (Molnár Erik és Spira György) által megfogalmazott kritikák." Bár az etnográfusok nem vettek részt a nemzeti függetlenség és az osztályharc eszméjét szembeállító történetírói vitában, 1957-ben Ortutay Gyula veti fel ismét a , nemzeti" problematikáját a néprajzban, és próbálja összeegyeztetni a konszolidálódó Kádár-rendszer internacionalizmusával. Rektori székfoglalójában ugyanis amellett foglalt állást, hogy a , paraszti kultúra őrzi a legrégebbi, legősibb népi-nemzeti hagyományt, tehát a legjellegzetesebb nemzeti vonásokat" ugyanakkor a nyugat-európaival szembeál62 a , Anyámnak a nagyapja, Gál András, részt vett a szabadságharcban, és ott volt Világosnál, a fegyverletételnél, ő mesélte, hogy aznap nagyon meleg volt." ,Minden huszár a lova nyakába borult, és sírt keservesen..." , Sok magyar fiú volt olyan, hogy önmagátul a szuronyába ereszkedett elszántságbul." , Ferenc József megkegyelmezett mind a tizenháromnak, de elkésett a futár. Mire odaért Aradra, már vége volt mindennek." Sándor I. 1953. 114, 153, 170. 624 Sándor I. 1953. 106, 115. 65 Kôsa L. 2001. 203. 622 623
