Page 218 [218]
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 217
A történelmi népmondák referencialitása és hagyományozása nem egysé¬
ges. Vannak közöttük olyanok, amelyeket a nép , megtörténteknek hisz, míg
más részüket amolyan meseszámba vesz. Emezeket az apa csak elbeszéli a fi¬
ainak — melyeket az "ember" nemigen tart magához méltónak —, míg amazok¬
ra valósággal megtanítja a fiát. Iskolásgyermeke történelmi tudását csak any¬
nyiban értékeli, amennyiben az ő történelmi hagyományaival megegyezik.
Különben az a válasza rá, hogy ezt így tudták az öregek, azok pedig itt éltek."
Amazokat meg kell 6rizni, mert a foldszerz6 és a földvédő ősök emlékéhez
kapcsolódnak." Szendrey Zsigmond szerint tehát a lokális emlékezet őrzi
meg és kanonizálja a közösségek történeteit, amelyeket az elbeszélői képzelet
— a közösség által elfogadott diszkurzív szabályok között - alakít narratívák¬
ká. De az etnográfus arra is utal, hogy a , nép" megkülönbözteti a lokalizált
történelmi hősökhöz és eseményekhez kötött (a legendákkal rokonított) mon¬
dákat, valamint a fikció világába utalt (meseszámba vett) történeteket, amelyek
funkciója is eltérő. Utóbbiakat a szórakoztatás céljából elbeszéli vagy „regeli”,
az előbbieket viszont, melyek az , ősök emlékezetéhez" kapcsolódnak, és a kö¬
zösségi identitást erősítik, a következő generációknak megtanítja." S ez az
iskolában elsajátítható történeti ismeretek szerepét egészen szűkre szabja.
Az iskolában szerzett tudás hiányosságait a két világháború között nem¬
csak a falusi intelligencia, hanem egy-egy történetíró és etnográfus is szóvá
tette. Györffy György szerint a parasztság , történelmi érzéke csekély. Amit az
iskolában tanult a történelemből, hamar elfelejti. Mondáit azonban szájról¬
szájra adja." Luby Margit a szatmári gyűjtéseinek tapasztalatairól ír kiábrán¬
dultan: , Azt akartam tudni, hogy ki volt a honalapító, kik voltak az ország¬
építők. Főként István, Nagy Lajos és Mátyásra gondoltam. II. Rákóczi Ferencről,
mint legjellegzetesebb szabadsághősünkről kerestem volna valamit... Ha ke¬
reken csak ötvenre teszem az emberek számát, akiknek a történeti tudását
kerestem, akkor is csak három olyan embert találtam, akivel történelemről
beszélni lehetett, aki a ténytörténelmet tudta. De ha figyelembe veszem, hogy
a falu legértelmesebbjeit kerestem fel a legtöbb esetben, akkor a helyzet még
rosszabb." Az etnográfus tehát a nemzet historikumának írásban rögzített
„tenytörtenetet” keri számon, és a nemzeti panteonnak is megvannak a ka¬
nonizált (, országépítő") hősei. Végül Luby Margit, mint , úrféle", aki , kívülről
610 Szendrey Zs. 1920. 45-46.
511 A mítoszkutató Geoffrey Kirk szerint az írásbeliséget nem ismerő kultúrák hasonló meg¬
különböztetéssel élnek, és hozzáteszi, hogy az általuk használt , igaz" jelentései a mi
,igazság" fogalmunknak nem felelnek meg. Kirk, G. 1993. 57-58.
612 Györffy Gy. 1938, Luby M. 1938. 169-176.