Seite 213 [213]
212 ¢ Eltűnt falusi világok
az ördög, milyen jó ott lenni"), ott tartózkodása azonban nem folyamatos, az
őszi és a téli hónapokra koncentrálódik, és az I. világháborúig tart.’”
A nagyvárosi modernitás első tapasztalata a villamosközlekedés, ami ide¬
genkedéssel tölti el, s ami az egészen új környezet keltette szorongás, valamint
a reményteli várakozás vegyes és sok évtized távlatából is megfogalmazha¬
tatlan érzésével egészülhetett ki. (Persze nekem nagyon szokatlan, izgalmas
volt az a pesti hogyhívják...") Még a banálisnak tűnő apróságok: a faluban is
előforduló poloskacsípés és macskanyávogás is az említésre méltó különösség
benyomását kelti, amihez a főváros, mint a bűn és az erkölcsi züllés világának
asszociációját fűzi (, nem hiába mondták, hogy Pest - feketére fest, de már
kezdi is").
Ezek az érzések határozzák meg az első személyes kapcsolatait. Bár a ba¬
rátja segíti a beilleszkedését (ő juttatja szálláshoz), a kézbesítő ellenszenvesre
rajzolt alakja és az interakcióik a kölcsönös bizalmatlanságra, a nehezen fel¬
oldható kulturális távolságra utalnak.
A fővárosban végzett munka viszont nem idegen a falusi fiatalember szá¬
mára. Kocsisként napról napra ugyanazokat a városi útvonalakat járja be, ame¬
lyek mint egy mentális térkép, mélyen az emlékezetébe vésődtek. Az épített
környezet nemigen ragadta meg a figyelmét, annál inkább a legyőzendő utcai
akadályok és a másokkal vívott — ahogy háborús terminológiával nevezi — , üt¬
közetek." A közlekedés írott és még inkább az íratlan szabályai feltehetően
nem kidolgozottak és begyakoroltak a századforduló gyorsan növekvő forgal¬
mában, ahol a különböző sebességű hagyományos és modern járművek együtt
vannak jelen (tricikli, posta- és tejeskocsi, villamos, majd az autó). Mégis úgy
tűnik, az emlékező számára - életkorából adódóan - az utca a versengés és a
virtuskodás, az ügyesség és a vakmerőség fitogtatásának, valamint az indu¬
latos gesztusok, a valós és a verbális erőszak mindennapi színtere (, megá,
aszongya, az anyád istenit, megfoglak a ligetbe és agyonszúrlak"). Vagyis a
nagyvárosi térhasználat, ebben az esetben a közlekedés mégiscsak létező sza¬
bályai aligha váltak a betelepedők körében teljesen elfogadottá.
Nem tudjuk, a fiatalember Pesten akart-e maradni, ahol több tiszaigari társa
is tartózkodott, és miért zárult le az ottani munkavállalás sorozata. A narrati¬
vában (a fővárosban töltött időszak felidézésében) a hangulatok és a konkrét
események, az előítélet és a vonzódás, az idegenség és az otthonossá tétel egy¬
aránt szerepet kap.
52 Azt is az adatközlő mondta el, hogy először 6 hónapig dolgozott a fővárosban, majd a
tavaszi és a nyári munkákra visszatért falujába. 1910 őszén 15-20 társával újra Pestre ment,
tejeskocsis lett, és a következő év tavaszáig maradt. Ez így ismétlődött 1914-ig (volt sze¬
neslegény és vasbetonmunkás is), amikor katonának vonult be. Néprajzi Múzeum, EA
4091, Kardos L. 1997. 127, 136.