Seite 212 [212]
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 211
van, ott leszálltunk és bementünk a laktanyába, és ott megmutatott mindent. Be¬
mutatott az ösmerőseinek: ez itt az öcsém. Én vótam az idősebb pár hónappal, de
azért úgy mutatott be. Elmentünk a Hungária körútra, ott aludtam a mosónéjánál.
Persze nekem nagyon szokatlan, izgalmas volt az a pesti hogyhívják, egyik felől a
poloska csípett, másik felől a macska nyávogott, eszembe jutott, nem hiába mondták,
hogy Pest — feketére fest, de már kezdi is... Na és aztán megérkeztünk a Verseny
utcába. Ott aztán megmutatták, melyik az én kocsim. Jött a kézbesítő, egy olyan
középszerű, elhízott alak, már nem jut eszembe a neve, emlékszem, akkor nagyon
néztem, mert olyan szemölcsök voltak a képin. Mondták nekem, hogy ez kutya alak.
Aszongya, na, Micsinai. Mer így csúfolták a postások a kocsisokat, mert volt egy
kocsis, Micsinai, az elszökött a kocsival valahol Budán és kirabolta a pénzt. Mentünk
ott végig kifelé a Baross térnek, elfordultunk ott a Rottenbiller utcánál. A Rotten¬
biller utcán végig, majd áttérve a Szív utcába, aztán ki az Andrássy útra. Tovább
a Révay utcába, Lázár utcába, Dessewffy utcába, aztán megint haza a Verseny
utcába... A legelső az úgy volt, hogy kérem én a Lázár utcába befordultam, a Váci
körúton jöttem, onnan a Lázár utcába. Balkéz felől ott állott egy tricikli. Három
kerék az, rajta egy láda, abban egyet mást szállítanak. Hát ugye jobbrul is vótak,
balrul is vót ez a tricikli, hát ez esett áldozatul, ez fakadt össze. Azok a tojásos do¬
bozok szinte megsemmisültek, a tojás folyt erre-arra, fehérje, sárgája. Erre kiugrott
az üzletből egy jó nagy futó, aki avval a triciklivel járt, az mindjárt be is mutatko¬
zott oszt nekem. Majd felkapott egy összetört kosarat, ládát, tojással együtt és
hozzámvágta. Megá, aszongya, az anyád istenit, megfoglak a ligetbe és agyonszúr¬
lak. Milyen kárt tettél nekem. Hát kérem ez volt az első ütközet. .. Majd aztán nem
is nagyon sok idő elteltivel jöttem ott hazafele a Nefelejcs utcán. Egy fuvaroskocsis
jött rám szembe. Hát lehetett olyan ötven méterre tőlem, már akkor kiabált, szidott,
várjál, te büdös muszka, az anyád istenit, térni akart előttem az István útra. Én
úgy tettem, mintha nem is hallottam volna. Az ostor így volt a kezembe, készenlét¬
be. Arra se néztem én az öreg atyafira. Közelebb vettem hozzá az irányt, persze
trappba mentem. Mikor úgy három lépés távolság volt, fölemeltem az ostort, teljes
erővel bele a pofájába, jó görcsös ostornyél volt. Természetesen leugrott a kocsijáról,
szedett a kocsijáról tégladarabokat, hogy majd ő engem megkínál, de már akkor én
messze értem. "9
Az adatközlő agrárproletár családban született, gyerekkorában rendszeresen
marokszedőként dolgozik, majd tizenhét évesen (1909-ben) barátja ösztönzé¬
sére és segítségével megy Pestre. A jobb megélhetés, a könnyebb munka, eset¬
leg a kalandvágy vagy egy másfajta életforma vonzza (, szép ruhája van, mi
521 Ifj. Potornai Lajos (sz. 1892. Tiszaigar). Néprajzi Múzeum, EA 4091.